Emi

 Rég nem hoztam semmi tésztásat. Pedig illene, mivel, hogy egy ideje még a blogom designja is tésztásra váltott. Nem tehetek róla, ha ennyire megkedveltem és érdekel is... A salátát szeretjük, a tésztát szintén, a halbevitelt valamilyen módon meg kell oldani és ráadásul kell egy gyors vacsora. Mi sem egyszerűbb!


Hozzávalók: 2 személyre
 jó marék tészta (nálam épp fusili)
1 doboz tonhal konzerv
kis marék apró spenótlevél
fél jégsaláta
negyed kígyóuborka
5 koktélparadicsom
1 mozarella labda
olivaolaj
balzsamecet

 

A tésztát sós vízben megfőzzük. Közben feldaraboljuk a zöldségeket, lecsepegtetjük a tonhalat és felkockázzuk a mozarellát. Leszűrjük, hideg vízzel lemossuk és alaposan lecsepegtetjük a tésztát. A zöldségeket egy tálba tesszük a mozarellával együtt.  Belekavarjuk a tésztát. Az olivaolajat, sót és balzsamecetet, ízlés szerinti mennyiségben egy kis tálban összekavarjuk és ráöntjük a salátára. Végül óvatosan beleforgatjuk a tonhalat is. Azért a végén adtam hozzá a halat, hogy nem törődjön annyira össze, ne tűnjön el vagy váljon masszává kavarás közben. Rögtön tálalható és felfalható:)
Egyszerű kis étel, mint általában a tésztasaláták, annál nagyobb ízbeni élvezettel!



Most pedig néhány mondat erejéig beszéljünk a gyűjtőoldalakról. Van aki kedveli őket, van aki nem. Ki-kinek saját döntése! Ahogy egyesek mondják, gombamódra szaporodnak (én szeretem a gombát:) és céljuk előbb-utóbb a reklámok általi profitszerzés.  Ti miért írtok blogot? Azért, hogy megmutassátok másnak is a remekműveiteket vagy azért, hogy... teljen az idő? Legtöbbünk a blogírók közül profitra számítunk. Van aki anyagi, míg más mentális, szellemi jövedelemre. Nekem annál nagyobb a megelégedettségem, minél többen megnézik az oldalamat, hozzászólnak a bejegyzéseimhez. Annál boldogabb vagyok minél többen olvastok! Nekem ez a profit. És nem is kell más. Viszont nem vagyok sem irigy, sem visszahúzó azokkal szemben, akik anyagi profitra törekednek. Ha ő azáltal el tudja érni, hogy az én blogom fennt van az oldalán, akkor hadd tegye! És blogok nélkül nincs bloggyűjtő oldal, tehát... én segítek neki, ő nekem. Nem egyoldalú!
Hadd említsek meg néhány gyűjtőoldalat, amelyeken fennt vagyok és örülök neki:
Gasztro.miner.hu
Gasztro-blogok
Gasztrostart
Gasztroblogok
Olcsó-receptek
Olcsó-receptek Facebook oldala
Gasztro blogok Facebook oldala
Gasztroblogok.hu Facebook oldala
Magyar gasztroblogok facebook oldala

Az Olcsó recepteknek különösen hálával tartozok, mert amint kitették az oldalukra a mentolos szivecskéimet, nagyon nagyon sokszorosára növekedett a blogom nézettsége. Öröm ez egy bloggernek?

Szerintetek jó fennt lenni ezeken az oldalakon vagy fölösleges?

Emi
Kicsit félős megnevezni ezeket a szívecskéket, mondhatnám, hogy bobon vagy praliné vagy peppermint creams, de napok óta tart a facebookon egy megnevezésekről, idegen szavakról, helyes kifehezésekről szóló vita. Én csak hobbiszakács vagyok, így a saját blogomon belül fenntartom magamnak a jogot, hogy olyan kifejezéseket használjak, amilyeneket akarok, még akkor is, ha az nem teljesen fedi a szakirodalomban létező meghatározást!

 

Egyre inkább kacérkodok nagyon új dolgokkal, mint pl ez a bonbon. Sose gondoltam volna, hogy ilyet házilag elő lehet, és főleg, hogy én elő tudok állítani. És íme. Biztosan sokan ismeritek az After Eightet. Azt a zöldes-feketés csomagos, mentolos kis lapocskákat. Belopta magát a szívembe és ez valami nagyon hasonló lett. Annyira boldog voltam, úgy az íz, mint a kűlalak miatt, hogy csak vigyorogtam meg újjongtam egyedül. A párom meg csak nézett... és örült, hogy örülök. Meg persze ő sem hagyott sok maradékot belőle:)


Hozzávalók: kb 45 kisszívhez
1 tojás fehérje
35 dkg porcukor
1 ek menta aroma
20 dkg étcsoki


A tojásfehérjét kemény habbá verjük. Folyamatosan hozzáadagoljuk a porcukrot, amíg gyúrható masszát nem kapunk belőle. Ha nem elég a cukor, akkor még lehet tenni, ha már kemény a massza, akkor nem baj, ha marad meg cukor. Természetesen ez a tojás nagyságától függ. A receptben a végén írta az aroma hozzáadását, de szerintem jobb valahol a cukor felénél beletenni, mert akkor könnyebb elvegyíteni és bjztosabb, hogy egyenletesen eloszlik, mint a már kemény masszában. Egy munkalapot megszórunk porcukorral és 2-3 percig gyúrjuk a masszánkat. Ezután kinyújtjuk kb kisújjnyi vagy fél újjnyi vastagságúra és tetszés szerint kisebb sütikiszúróval kivágjuk őket. Egy sütőpapírral kibélelt tálcára vagy tepsire rakjuk és 24 órát vagy egy éjszakán át száradni hagyjuk. A csokit gőz felett felolvasztjuk és két villa segítségével egyenként beleforgatjuk a cukrokat. Minden fölösleges csokit lecsorgaunk róluk, hogy egyenletes legyen. Visszatesszük a tálcára és hagyjuk a csokit megdermedni.


Nem egszerű? És annyira finom. Olyan kis picik voltak, hogy egyszerre 3-nál kevesebbel nem tudtam beérni. Persze mindenki a saját ízlésének megfelelően kisérletezhet akár a mérettel, akár az ízekkel. Én el tudom képzelni akár eper, málna, csoki, mandula ízekkel is. És azt hiszem nem csak a képzeletemben lesznek ezek:) Elsőre kicsit nehezebben ment a massza összeállítása, sokáig ragacsos volt, nehezen kezeltem. De végül látva, hogy összeáll, most már tudom, hogy jó bőven kell osztani a cukrot és akkor hamar gyúrható, nyújtható lesz. Nem mondom, hogy diétás, mert tulajdonképpen csupa cukor... de annyira finom:)

Emi
A virsli jó! Tökéletes sűrű napokra. Vagy bőséges reggelire. Vagy Szilveszeterre. De nem unjátok már a sima, vízben főtt virslit mustárral? Én igen! Erre vannak az alternatívák. Kismillió. És nem is kell panaszkodni, hogy milyen drága és egyszerre legalább 1 kilót megeszik egy kis család... Néhány szál, feltuningolva és mindenki boldog és elégedett. Sokféle változatot próbáltam már, készítettem virslisalátát, bundás virslit, virslis lángost és még sok mást is.
Végre megérkezett hozzám is a 2012-es Erdélyi Konyha Kalendárium (amibe lapul 1,2 receptem:) és kedvemre lapozgathatom. Az első amit elkészítettem belőle, ez a csőben sült virsli volt. És nem csalódtam! Tudnak valamit ezek az erdélyi konyhatündérek:) (Még akkor is, ha a csőben sütés nem erdélyi találmány)

 

Hozzávalók: 
8 virsli
10 dkg vaj
1 ek liszt
1 tojássárga
10 dkg reszelt sajt
só, bors

A vajat megolvasztjuk, beleszórjuk a lisztet, elkavarjuk, kicsit prítjuk. Fokozatosan, kavargatás közbe beleöntünk 2 dl vizet, simára kavarjuk és felforraljuk. Levesszük a tűzről és időnként megkavarva hagyjuk kihűlni. Ezután elkavarjuk a tojássárgával és sóval, borssal ízesítjük. Egy tálat vagy formát (nálam piteforma volt) kivajazunk, belefektetjük a virsliket és leöntjük a szósszal, úgy, hogy mindenhová jusson belőle. Bőségesen megszórjuk a tetejét a sajttal addig sütjük, amjg a sajt kezd megbarnulni és a virslik megrepedezni.

Mennyei lakomát igérek belőle! Tényleg gyorsan megy, semmi macera, könnyű és az az íz... Én salátával tálaltam és egy szelet pirítóssal. Ebéd volt és bizony "a férfi" sem panaszkodott:) Újra elkészítendő!

 

Viszont ez a csőben sütés sokáig zavarta a csőröm. Nem értettem, mi ebben a cső? Hála ugyanacsak az Erdélyi Konyha Kalendáriumnak, ezzel is okosabb vagyok. A kifejezés valószínűleg a mediterrán országokban használt fedeles cserépedény formájára utal. (Még nem néztem utána, hogy milyen lehet az a cső alakú cserépedény, de fogok:) A csőben sütés, pedig a már előre megfőtt, elkészített zöldség vagy hús valamilyen mártással leöntve, sajttal megszorva és úgy megsütve. (Eszerint az én verzióm nem csőben sült, mert a virslit nem főztem meg előre:)))
Csőben, piteformában, jénaiban, vagy akármiben legyen sütve, bátran ajánlom mindenkinek, garantálom, hogy nagyon finom és  a besamel alapú szósz igazán különleges ízt ad neki!

Ez maradék lett, a korgó gyomrú férfinek tökéletes volt aperitivként, amíg a vacsora illatait még csak szívta:)

Emi
Jó néhány évvel ezelőtt kóstoltam. Kicsit belezúgtam, de aztán elfelejtettem. Akkor még ugyan kit érdekelt a főzés :)  Gizi viszon gondoskodott róla, hogy eszembe jusson és hogy elgondolkodjak rajta. Ugy-e még mindig tart nálam a túróhiány és a cérnametélt sem a leggyakrabban előforduló élelmiszer a Tesco vagy Sainsbury polcain, de hát megtanultam én feltalálni magam! Anyum már pár hónappal az érkezés előtt nyaggatott, hogy mit hozzon nekem, ami itt nincs. Utolsó percbe felkerült még a listára a cérnametélt. Ez pipa. Mi legyen a túróval? Találtam én egy curd cheesenek nevezett valamit, ami állítólag tehéntúró, de most épp nem tudtam beszerezni. Végeredmény: 1 doboz ricotta + majdnem 1 doboz cottage cheese. A vargabéles meg ez lett:

 

Hozzávalók:
6 lap leveles tészta
15 dkg cérnametélt
5 dkg vaj
25 dkg ricotta
15 dkg cottage cheese
1 dl tejföl
2 tojás
5 ek cukor
1 ek vanília aroma
5 dkg mazsola
olaj és tejföl a kenéshez

A cérnametéltet enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük, belekavarjuk a vajat és hagyjuk teljesen kihűlni. A kétféle túrót(sajtot) villával összetörjük, hozzáadjuk a cukrot, vanília aromát, tejfölt, a tojássárgákat és a mazsolát és alaposan összekavarjuk. A tojásfehérjéket pici sóval kemény habbá verjük és óvatosan belekavarjuk  a túrós masszába. Ebbe belevegyítjük a metéltet és kész a töltelék.
Egy kb 28X18-as hőálló tálat kibélelünk sütőpapírral. Ebbe kerül az első leveles lap. Megkenjük olajjal, rátesszük a második lapot, ezt is megkenjük, harmadik lap, nem kenjük meg. A lapokat úgy helyezzük, hogy a tál oldalára is jusson belőlük. (Egy lap nálam erre pont elég volt.) Beleöntjük a  tölteléket és befedjük 3 lappal, ugyanúgy, mint az aljában (lap-olaj). A legfelső lapot lekenjük tejföllel vagy felvert tojással. (Én tejföllel kentem le.) 180 fokon 45 percig sütjük. Langyosra hüttjük, bőven leszórjuk pocukorral és kockákra vágva tálaljuk.

 

Hogy langyosan vagy hidegen finomabb? Talán langyosan, nekem mindenképpen nagyon ízlett. És annyira laktató! Tényleg megfelelő egy leves után. Nálunk csak úgy önmagában volt vacsora és megtöltött rendesen:) Nem emlékszek már határozottan az ízére túróval, de ez a ricottás-cottage cheeses változat szuper lett. Imádtam benne a cottage cheese (ami ha jól tudom leves túró magyarul??) darabkáit és a duzzadt mazsolákat. 

Emi
Tudom én, hogy a mézes pogi inkább karácsonyi sütemény, de tehetek én róla, ha épp Húsvét tájékán jött rám, hogy kipróbáljam? Senki nem panaszkodott, hogy miért került ez az asztalra, tehát nem volt hiba. Mézigörl receptje alapján készült, ismét fél adaggal dolgoztam, mert úgy láttam, hogy az egész adag túl sok lenne nekünk. És ezúttal jó döntés volt. Tehát itt a fél adag receptjét írom le, amiből kb 40 darab lett.



Hozzávalók:
6,5 dkg méz
6,5 dkg vaj
2 tojás
fél citrom
12,5 dkg porcukor
12,5 dkg liszt
12,5 dkg teljes kiőrlésű liszt
fél kk szódapor
1 ek fűszerkeverék

kevés tejszín és tojás a kenéshez
mandulaszemek a tetejére



A mézet és a vajat összeforraljuk és hagyjuk kihűlni. A tojást 1 ek citromlével és a porcukorral kikavarjuk maj összevegyítjük a mézes-vajas sziruppal. A lisztet elvegyítjük a szódaporral, fűszerrel és a fél citrom héjával. A lisztes és tojásos részeket összeöntjük és alaposan összegyúrjuk. Legalább 3 órára hüttőbe tesszük. (Nekem ez 1 éjszaka lett.) A tésztát átgyúrjuk, gombócokat csipkedünk belőle, kissé ellapítjuk, közepébe kis lyukat nyomunk az újjunkkal vagy fakanál nyelével. Kevés tejszínt elkavarunk 1 tojással és ezzel lekenjük a pogácsáinkat. Végül a lyukakba beleszúrkódjuk a mandulaszemeket és 200 fokon 10-12 perc alatt megsütjük.


Finomak, puhák, omlósak lettek, igaz én úgy éreztem, hogy kevés cukor vagy méz még mehetett volna bele. Édesszájú vagyok, hiába:)
Emi
Anazar feketeribizlis zabfalatjai megadták a végső lökést ahhoz, hogy nekifogjak zabkekszet sütni. Ettem már és nagyon tetszett az íze, ezért kötelező darab volt. Meglett, imádva volt és lesz még, mert fog még készülni nem is soká!
Receptért végülis Mártihoz tértem be, kisebb változtatások történtek.




Hozzávalók:
10dkg darált dió, mandula és kókuszreszelék
20 dkg liszt
15 dkg cukor
15 dkg zabpehely
1 kk fahéj
1 tojás
fél kk sütőpor
20 dkg vaj
eper és barack lekvár




A száraz hozzávalókat mind összevegyítjük, majd összegyúrjuk a puha vajjal. Végül beleütjük a tojást és összeállítjuk a tésztát. (Én nem tettem hüttőbe, rögtön sütöttem. Nem tudom mi lett volna különbség, de ez így is csodás volt.) A tésztából diónyi darabokat csipkedünk, gombócokká formáljuk, tenyerünkben kissé ellapítjuk, mutatóújjunkkal kis mélyedést nyomunk a közepébe. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk őket és a mélyedésekbe fél kávésknálnyi dzsemet teszünk. (Nálam felébe eper, felébe barack került.) 190 fokon 20 perc alatt megsütjük.




Ez volt a második leggyorsabban fogyó süti az ünnepi asztalról. Legjobban a kókusz és természetesen a zab íze dominált, amit imádok. Annyira különleges ízt ad a keksznek, hogy az valami mennyei. Közepén a savanykás-édeskés lekvár meg csak hozzáad az élményhez. A ránézésre nem annyira csalogató, inkább kissé száraznak tűnő keksz annyira zamatos és ízzel teli, hogy komoly erőfeszítést igényel az abbahagyása.
Emi
Nem tudom van-e, aki még nem készítette el ezt a nagyon egyszerű és imádnivaló édességet? Rengeteg blogon láttam és annyira de annyira kívántam már. Hetekig be volt tervezve, aztán úgy döntöttem, ezzel is kínozva magam, hogy csak akkorra készítem el, amikor itt lesznek anyuék. Így is lett. Gerditől kölcsönöztem a receptet, igaz csak fél adaggal kezdtem, de nagy hiba volt. Mindenki imádta, falta, az első süti volt, ami elfogyott:)



Hozzávalók:
50 dkg darált keksz
25 dkg vaj
20 dkg cukor
2 dl tej
5 ek kakaó
1 üveg rumaroma
15 dkg étcsoki



A kekszet összevegyítjük a kakaóval . A tejet, vajat és cukrot egy edényben feltesszük a tűzre és addig hagyjuk, amíg a vaj teljesen felolvad. Ebbe a szirupba belekavarjuk a kakaós kekszet, hozzáöntjük a rumaromát is és alaposan összekavarjuk. Egy tetszésünknek megfelelő méretű formát kibélélünk fóliával, belenyomkodjuk a keveréket. A csokit gőz felett felolvasztjuk, ráöntjük a tésztára és elsimítjuk. Hagyjuk teljesen megdermedni a tésztát és a csokit is, majd kivesszük a formából, lehúzzuk róla a fóliát, felszeleteljük és megesszük. Vigyázva, hogy másnak is hagyjunk belőle:)



Ez az egész adag receptje, szerintem nem érdemes felet készíteni, mert annyira finom és annyira eteti magát, hogy úgysem lesz elég:)) Hamarosan jön az ismétlés!
Emi
Újra itt vagyok és mivel eddig semmilyen húsvéti receptet nem posztoltam, úgy illik, hogy mégis legyen valami és egy kevéske beszámoló is a rövid eltünésem okáról. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a másik, hétköznapi blogomat egyelőre nem folytatom, ezért itt fogok néha kicsit személyesebb dolgokat is írni. Régebben nagyon jó volt írni azt a blogot, a beszámolókat, tapasztalataimat, de most sokkal nagyobb örömemet lelem a főzésben és gasztróblogolásban. Mindkettőt vezetni már sem időm, sem energiám. Ráadásul már nem is érzem szükségét annak, hogy a nagy világ elé tárjam életem minden egyes történését.

Eltünésem oka egy 10 napos szabadság, amit anyukám és leendő anyósom társaságában tölöttem, cseppet sem unatkozva. Majd minden nap kirándultunk, akkor is, ha az időjárás nem kedvezett nagyon nekünk. Voltunk Londonban városnézni, nemzeti galériában, megfagyni. Bath csodás városában gyönyörködni, fotózkodni, kertet ámulni, hajókázni. Bournemouth gyönyörű tengerparján ismét csak fagyoskodni, a jéghideg vízben kicsit lábunkat belemártani, csodás kerteket szemlélni. Imádott Oxford építészetét bámulni. Salisbury Anglia legmagasabb tornyával rendelkező lenyűgöző katedrálisát meglátogatni. A közeli Newbury és Marlborough kisvárosokat megnézni. Swindonban shoppingolni és abban az étteremben vacsorázni ahol Valentin napon annyira jól éreztük magunkat. Húsvét napján angol katolikus templomban, amiből anyuék ugyan egy szót nem értettek, de azért nagyon tetszett nekik. Ezen kívül elképráztattam őket főzőtehetségemmel. Főleg anyósra lévendőt, akinek fogalma nem volt róla, hogy egyáltalán tudok főzni. Garantálom, hogy legalább 2,3 kilóval súlyosabban mentek haza:)
Készülődtem sok sütivel, de Húsvétra nem igazán főztem, mert érkezett otthonról a töltött bárány, amit annyira imádok, a töltött káposzta, házi kenyér, diós-mazsolás kalács, házi kolbász, júhtúró és még sok sok minden más. Egyedül sült sonkát készítettem arra a napra, ami már jól bevált finomság lett nálunk ünnepeken. Itt van egy pár fotó a húsvéti asztalunkról:

Sült sonka, az új tradíció


Töltött bárány, főtt tojás, sült sonka, házi kolbász


A félig megterített húsvéti asztalunk


Főzés helyett viszont készült pár süti, még az ünnep előtt. Volt zabkeksz, mézespogácsa, sport szelet, szalámis-hagymás muffin, kókuszos-lekváros muffin és a címben szereplő, húsvéti ebéd utánra szánt csokis-ricottás pite. A muffinok kivételével egyébről lesz sorra bejegyzés is. Elsőként jöjjön a pite

Hozzávalók:
A tésztához:
25 dkg liszt
5 dkg cukor
csipet só
15 dkg vaj
1 tojás

A töltelékhez:
1 dl tejszín
1 tojás
25 dkg ricotta
fél csomag zselatinpor
5 dkg étcsoki
2 kanál cukor
1 ek manulaaroma
2 dl tejszín a diszítéshez



A tésztához a lisztetbe beleszórjuk sót és elmorzsoljuk a puha vajjal. Beletesszük a cukrot és a felvert tojást, nyújtható tésztává gyúrjuk és újjnyi vastagságúra kinyújtjuk. A piteformát kivajazzuk és a tésztát belelapítjuk. Fél órára hűtőbe tesszük, majd villával megszúrkodtjuk és előmelegített sütőben 180 fokon 25 percig sütötjük. Hagyjuk teljesen kihűlni, közben elkészítjük a tölteléket.
A tejszínt a felvert tojással elkavarva feltesszük forrni. Beletesszük a feldarabolt csokit és kavargatva felolvasztjuk. Ezután hozzáadjuk a ricottát és a cukrot. Elkavarjuk, majd beleöntjük a zselatinport és a mandulaaromát. Alaposan összekavarjuk, hogy a zselatin ne csomósodjon össze. Lassú tűzön pár perc alatt, kavargatás mellett besűrűsödik. Ezután langyosra hüttjük és beleöntjük a kihűlt tésztaalapba. Néhány óra alatt vagy egy éjszaka alatt hagyjuk megdermedni a krémet. A tejszjnt habbá verjük és tetszés szerint rákenjük vagy habzsák segítségével diszítjük.



Tőlem ennyire tellett, ami a diszítést illeti. Ráültettem egy csokicsirkét és körberaktam cukortojáskákkal. Lehet, hogy nem volt megható a külalak, de az íz... az igen. Nekem legjobban a mandula íze tetszett benne. A tészta is tökéletesre sikerült ezúttal, a krém meg selymes, csokis és mandulás. Naagyon finom volt. Amikor a fehércsokis-ricottás pitét megsütöttem, tudtam, hogy lesz folytatás. Lett és ez is legalább annyira finomra sikerült. Anyukám csak falatozta és közben sorra írta le a receptjeimet:)



Emi
Itt van a második Blogkóstolós receptem is. Adél(Afra) Sajtos-hagymás-szalámis muffinja alapján. Nem tudom mennyire van értelme magyarázni, hogy miért muffin. Mert imádom! Nekem is ez volt az első sós, akárcsak Adélnak és mondhatom, ha lehet még jobban belezúgtam a muffinokba. Mennyire egyszerű és mi minden kihozható belőle...



Hozzávalók:
2 tojás
1 pohár tej
2 pohár liszt
1 tk sütőpor
só, bors, Provencei fűszerkeverék
fokhagyma granulátum
kechup
1 fej hagyma
5 nagy szelet szalámi
2 ek olivaolaj
1 mozarella labda
paprika
reszelt sajt



A hagymát és a szalámit felaprítjuk és az olajon megpirítjuk. Borsozzuk, megszórjuk a fűszerkeverékkel, belekavarunk 2 ek kechupot és hagyjuk hűlni.
A lisztet összevegyítjük a sütőporral és egy kávéskanál sóval, hozzákavarjuk a hagymás keveréket és a felkockázott mozarellát. A tojásokat felverjük, összevegyítjük a tejjel majd a lisztes keverékhez öntjük, összekavarjuk. Muffinformába adagoljuk, megszórjuk a tetejét reszelt sajttal és kevés piros paprikával. 180 fokos sütőbe tűzpróbáig sütjük.

Mennyei illatok áradtak a konyhába már sülés alatt. Nem is bírtam ellenállni csak amíg nem égetett. Aztán meg azért nem mert annyira finom volt. Egyszerűen ellenállhatatlan. Régóta kacérkodtam a sós muffinnal, örülök, hogy Adél receptjét kipróbáltam! Megsúgom, holnapra is be van tervezve egy adag, a mai böjt után jöhet a dőzsölés:)


A mozarella kicsit melléfogás volt, elnehezítette az egészet, ahogy megolvadt, a muffin aljára tömörült és üresen maradt a helye. Legözelebb más sajttal próbálkozok, vagy csak a tetejét szórom sajttal. Ezenkívül a papírhoz is hozzáragadt kicsit, nem értem mi az oka? Máskor is ugyanezt a kapszlit használtam. De az az íz kárpótolt mindenért!

Mutatom Adél(Afra) képét is erről a gyönyörűséges-finomságos muffinról:



Minden kedves olvasómnak, renszeres látogatónak és betévedőnek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! A húsvéti receptek, ami lesz, az késni fog, mert nagy napok vannak minálunk, itt vannak anyukáink látogatóba. Jött finom otthoni töltött bárány, töltött káposzta, kalács, kolbász, stb. Ajjjj alig várom a vasárnapot:)
Emi
Beneveztem a Blogkóstolóra! Adél hírdette meg a játék második fordulóját és ezuttal neve is került neki Trollanyu jóvoltából. A részleteket megtaláljátok a Nyamm-nyamm blogban. Nagy megtiszteltetésben van részem, hisz pont a házigazda blogjáról kell válogatnom. Ami nem is olyan egyszerű. Egész listát írtam ki a kedvencekből, aztán azokból szemezgetek. A sok gyönyörű bonbonhoz sajnos nem tudok hozzászagolni:)
Már két recept elkészült. Bár messze még a határidő, nekem nem csak Húsvét, hanem egy másik nagy esemény is közbejön, úgy hogy igyekeznem kell. Itt az első recept, Adél(Afra) Csicsás vaníliás keksze.



Hozzávalók:
14 dkg vaj
17,5 dkg liszt
fél tasak epres pudingpor
2 ek cukor
1 tk sütőpor
3 ek magos vanília kivonat

5 dkg tejcsoki
kókuszreszelék
darált dió



A hozzávalókat formázható tésztává gyúrjuk, kis gombócokat csipkedünk belőle, amyelyeket a tenyerünkben lelapítjuk, tepsire tesszük, villával egy nyomot húzunk a közepébe és 150 fokos sütőben 15 percet sütjük. Hagyjuk teljesen kihűlni, közben a csokit gőz fölött felolvasztjuk, a kekszeket a villával húzott csíkokkal párhuzamosan mindkét szélét belemártjuk a csokiba, majd leszórjuk egyik oldalát dióval, másikat kókusszal. Sütőpapírra rakjuk, hagyjuk a csokit megdermedni.



Néhány változtatást ejtettem, nagyrészt kényszerből. Mivel pudingport itt nem lehet kapni, itt az első bökkenő. Volt még egy csomag nekem amit otthonról hoztam, de epres. Na attól igazán nem erősödött a vaníliás hatás, de nem tette azért rosszat neki:) Ezt a hatást a magos vanília kivonattal próbáltam elérni. Étcsoki helyett tejcsokit használtam, vaníliás cukor helyett vanília kivonatot és cukrot. A küllem is kicsit más, összevariáltam az Adél(Afra) és Latsia kekszét. Szerintem mutatós is lett és finom is. Páromnak rendkívül ízlett, a folytatás is meg van rendelve:)

Az eredeti recept Adél(Afra)-tól ITT tekintehtő meg! Köszönöm Adélnak az ötletet!
És végezetül itt van egy kép az eredeti csicsás vaníliás kekszről Adél(Afra)-tól, hogy ti is lássátok miért szerettem bele:)

Emi
Amióta megvan az álmodott grillsütőm, igyekezek minél többet és minél változatosabban használni. Mert nem akármilyen grill ám, hanem "Fat reducing health grill", vagyis zsírlecsökkentő:) 42%-al csökkenti le a húsok zsírmennyiségét. Na nem valami varázslatos módon, hanem nagyon egyszerű eljárással. Az alsó grill-lap kicsit ferde, a kiolvadt zsír lefolyik, így nem sül tovább benne a hús. Próbáltam már csirkemellel, sertésmájjal, nyakkarajjal, fehérkarajjal, zöldségekkel és persze ananásszal. A máj nem volt csodás, de hát az amúgy is elég kényes. Egyéb... mmmm, mind nyálcsorgató. Na de essen szó a címben szereplő egyedről is.
Napok óta tervben volt, az ananász is ott pislogott rám a szekrényről, de soha nem volt alkalmas. Ma, fáradtan, álmosan, nekifogtam. Már lelkiismeretfurdalásom volt szegény ananásszal szemben.




Tanultam egy jó taktikát az ananász tisztitásáról (talán a leghasznosabb dolog, amit itt tanultam). Éles késsel, a koronát fogva körbe levágjuk a héjat. A magoknál, ahol foltok maradtak, bevagdossuk, hogy teljesen tiszta legyen. Levágjuk az alját és körbe körbe meghíntjük alaposan sóval az ananászt. Beledörzsöljük jól, majd hideg vízzel lemossuk. Levágjuk a koronát és tetszés szerint karikákra vagy darabokra vágjuk, eltávolítva a közepét. Na és mire jó a sózás? Éreztétek, hogy amikor friss ananászt esztek úgy húzza a szátokat? Most nem tudok kémiai magyarázatot adni (mert elfelejtettem:), de a lényeg, hogy a só ezt semlegesíti. Tudtátok ezt a technikát?



Hozzávalók:
1 friss ananász
golden syrup vagy méz
őrölt fahéj

Az ananászt mepucoltjuk, újjnyi vastag karikákra vágtjuk, a közepét eltávolítjuk. A grillsütőt felforrósítjuk, rátesszük az ananász karikákat és hagyjuk legalább 5 percet sülni, anélkül, hogy mozgatnánk. Ezután megnézzük, hogy megvannak-e már azok a helyes kis barna csjkocskák, ha igen megfordítjuk és a másik oldalával is ugyanígy teszünk. Ha folyton mozgatjuk őket, akkor sok halvány csikocskánk lesz, nem csak egy szép:) Levesszük a sütőről, tányérra helyezzük, megszórjuk fahéjjal és lecsorgatjuk golden syruppal. Természetesen lehet fokozni tejszínhabbal vagy más szószokkal, akármivel, de most nekem ez volt a legifnomabb!



Aki még nem evett ilyet, el sem tudja képzelni mi lehet ebben különleges. Én most már tudom. És azt is, hogy ezt még sok más gyümölccsel meg fogom ismételni. Ahogy az ananász megsűl, még meleg, a leve kicsit savanykás, ropogós, a syruptól édeskés, a fahéjat gondolom nem kell magyaráznom! Beleharpsz, szétáradnak az ízek és zamatok a szádban... édes... savanyu... meleg...fahéj... ropogós... ezt egyszerűen érezni kell!