Emi
Ideje valami főétellel is előhozakodni, mert mostanában eluralkodtak a blogomon a sütik. Ami nem baj, mert nagyon jól tükrözik az érdeklősdési területemet. Valahogy csak a sütikkel, desszertekkel, édességekkel foglalkozok. Na persze azért főzök mást is, de az ételek jelen pillanatban kissé távol állnak tőlem. Ha megjön az ihlet, akkor örül a férfi, mert valami különleges és igencsak finom kerül elé az asztalra. Mint például ez a vacsora. Áldotta az Eget, amiért neki adott engem:)

 

Hozzávalók: 2 személyre
2 db csirkemell
4 szelet füstölt bacon
2 cikk fokhagyma
fél doboz tejföl
só, bors, paprika


A fokhagymát megpucoljuk, apróra vágjuk és összekavarjuk a tejföllel. Hagyjuk állni, amíg a húst előkészítjük. A csirkemelleket megmossuk, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, paprikával megszórjuk  Egy jénai tálba belefektetünk 1-1 szelet bacont. A csirkemell tetejét bekenjük jó vastagon a fokhagymás tejföllel és ezzel a felével lefele ráfektetjük a baconre. Ezután a tetejét is bekenjük és betakarjuk a másik szelet baconnel. Mehet is a sütőbe. Vigyázva, hogy épp csak addig süljön amíg a csirke nem marad nyers, de nem is szárad ki. Ekkorra a bacon is tökéletes lesz. Nem lesz rágós, száraz.
Krumplipürével és tárkonyos-fenyőmagos uborkasalátával tálaltam. Szinte követeli az ismétlést:)

 

Emi
Régen várólistás édesség. Sajnos a diéta előtti utolsó estén készítettem el, ami azt jelenti, hogy épp csak megkóstoltam este és a többit szegény páromnak kellett elpusztítani tiszta egyedül. Csak kicsit húzta a száját:) Na jó, megette mind, de tényleg nem volt annyira oda érte. Valahogy nem megy neki az ilyen tömény gyümölcsös. Nekem meg csak folyt a nyálam...
Ez is kipipálva, nekem máskor is jöhet, talán kicsit édesebb gyümölcsökkel, a páromnak meg extra tejszínhabbal és akkor szava sem lesz rá:)
Megpróbáltam megkeresni a legkívánatosabb receptet, de leragadtam az elsőnél, amit Trinity blogján, a Zamat és illat-on találtam. Nézelődtem máshol is, de ezt tökéletesnek találtam.

 

Hozzávalók:
40 dkg fagyasztott bogyós gyümölcs (málna, szeder, fekete és piros ribizli)
10 dkg eper
2 ek. étkezési keményítő
3 ek barnacukor

A tésztához:
25 dkg liszt 
5 dkg kristálycukor
1 csomag sütőpor
10 dkg vaj
1 tojás
1,5 dl tejszín
csipetnyi só

 







A sütőt rögtön begyújthatjuk 175 fokra, hogy bemelegedjen amire elkészülünk. A piteformát kivajazzuk, beleszórjuk a gyümölcsöt és meghintjük a barna cukorral valamint az étkezési keményítővel. Trinity írta, hogy előre össze is lehet vegyíteni a cukrot és keményítőt a gyümölccsel és én ezt a tanácsot legközelebb megfogadom, mert a keményítő kicsit ott maradt a tészta és gyümölcs között és olyan csirizes lett, mintha a tészta nem sült volna ki.

A tésztához minden hozzávalót összekeverünk, akár géppel, akár kézzel. Kisebb diónyi gömböket formálunk belőle és betakarjuk velük a gyümölcsöt. Nem baj, ha nem fedi tökéletesen, úgyis sülés közben nőnek és terjeszkednek. A tetejét megszórjuk kevés barna cukorral.  Betesszük a sütőbe és fél óra alatt szép aranybarnára sütjük.

Mennyei illatokkal telik meg a ház, ahogy a gyümölcs és a tészta összesül. A látvány sem utolsó, amint a gömböcskék megduzzadnak, a cukor rásül és a gyümölcs ki-kibuggyan a bombócok között. Csak melegen kóstoltam, mert annyi lelkierőm volt, hogy kibírtam nézni, nézni és nem enni:) Most bezzeg megenném!

Emi
Sosem voltam diétázós fajta. Nem kellett. Esetleg hízókúrának vettem volna hasznát. A jólét viszont sokmindent kihoz az emberből:) Először is azt, hogy meghízlal. Aztán meg azt, hogy akkor most kezdjünk bele valami jó kis diétába, amellyel gyorsan, könnyen ledobjuk a plusszot. Esetemben mindössze 2kg-ról volt szó. Hisz végre ide is elért a nyár. Nem csak úgy fokozatosan, hanem egyik nap még fagyás, másnap 28-30 fok. 2 kiló ugyan még egy ruhaméretet sem változtat rajtam, de én azt akartam, nekem az az ideális. Ráadásul itt van ez a szuper könyv, ami annyira motiváló és bátorító és még hétvégén bűnözni is lehet... Legyen. Tele energiával belevágtam.
A könyv mondhatni izgalmas, amire elértem a végére, teljesen beleéltem magam, alig vártam, hogy bevásároljak hozzá. Részletezném mitől is annyira motiváló, de... megmaradok inkább a gasztronómiai rész kifejtésénél. A lényeg, hétfő reggeltől péntek estig szigorúan be kell tartani a könyv diétára vonatkozó részét, ami nem is tűnik egyáltalán szigorúnak, még így, miután az első hetet végigcsináltam, sem. Napi 3-szori étkezés és 1 tízórai, 1 uzsonna. Napi 5 pohár zöld tea ajánlott és legalább óránként egy pohár víz. Megéhezni nem nagyon lehet. Persze azt és annyit kell enni, amit a könyv ír. Ez egy nagyon részletesen kidolgozott táplálkozási terv, változatos, izgalmas és vannak benne olyan receptek, amelyek megállnák helyüket külön bejegyzésként is. Az étkezésen kívül részletes tornagyakorlatok vannak minden napra, kihagyhatatlanul! Nagyon egyszerű és mégi minden izmot megmozgató, nem több, mint napi 15 percet igénybe vevő mozgás. Ajánlott a napi 10.000 lépés lejárása, amelybe minden egyes lépés beleszámít felkeléstől lefekvésig.
Mi is maradt még ki? Ja persze, a hétvégi szünet! Ebben a 2 napban nincs program, nincs diéta, de vannak szabályok: A gyomrunkat tápláljuk, ne az agyunkat! Legyenek egészséges választásaink! Mértékletesség! Vagyis jöhet az a csokis muffin de nem az egész tányérral:)
Első 3 napot élvezettel csináltam végig. Nem volt nyafogás, kifogás, félrelépés, semmi édesség. Büszke voltam magra. A napi 5 zöld teát 2-3-ra csökkentettem, de hamar rájöttem ez sem jó. Régóta iszok napi 1-et de időnként az is rossz érzéseket kelt bennem. 4-dik nap már kicsit nehezebb volt és az volt az érzésem, hogy inkább hízok. A hasam folyton nagy volt, bár nem éreztem, hogy fájna. Csak pusztán, mint amikor meghízok... Előjött a hiszti, a depresszió, a türelmetlenség, a mindjárt mindent földhözvágok érzés. Lassan érlelődni kezdett bennem, hogy ez így nem jó. Főleg úgy nem, hogy közben páromnak rendesen főztem a megszokott, imádott ételeket. Kitartottam, végigcsináltam az első hetet úgy, hogy már eldöntöttem nincs tovább. Pénteken méretkezés. Fél kiló minuszba. Ennyit igér a könyv. 1 kilót ha közben más, keményebb testmozgást is napiasan végzünk.
Tehát möködik, müködne, ha keményebb lenne az elhatározás. Ez a diéta nem az a fogyjunk gyorsan sokat féle. Hanem inkább a fogyjunk le lassan és tanuljunk meg úgy táplálkozni, hogy ne szedjük vissza. Sok türelmet, kitartást és tanulást is igényel. Tanultam belőle ez alatt a rövid idő alatt is. Hogy mit miért és hogyan. Mindenre van magyarázat. És azt is tudom már, hogy fogyó- és hízókúra között nagyon vékony a határ. Ha nem vigyázol, pont az ellenkezőjét érheted el.

Mégis miért adom fel? A 2kg miatt. Meg a sütés-főzés-evés iránti szeretetem miatt. Úgy érzem a 2kg belefér és nem éri meg állandóan rosszkedvű lenni emiatt. Nem fogom megvonni magamtól teljesen azokat a dolgokat amelyeket imádok. Lesz süti és desszert és minden amit kívánok. Csak mértékkel. Ha nagyon le akarok fogyni, azt meg tudom tenni ilyen szigorúság nélkül is. Ez a fellángolás jó próba volt, most már tudom, hogy ha csak betegség nem kényszerít rá, többé nem lesz! Ezzel az elhatározással már hűl életem első Pavlovája a sütőben és holnap a legnagyobb élvezettel fogok egy szeletet megenni belőle!

Végül itt van néhány fotó, alátámasztásképpen, hogy miket is ettem a héten. Mindenről nem készült, általában időhiány miatt... Kicsit soknak tünik a hal, de csak véletlen:) Volt sovány sertéskaraj és szendvics is.

Reggeli:

 
Kavart tojás rántotta grillezett paradicsommal, pirítóssal


 
Zabkása banánnal, eperrel

Ebéd:

 
 Nicoise-stílusú saláta

 
 Fűszeres, marinált csirkefalatkák rizzsel, zöldborsóval, édes csili szósszal

 
 Főtt csirkemell avokádós, fenyőmagos, mazsolás salátával

 
 Héjában sült krumpli kalóriaszegény majonézes tonhallal

Vacsora:
 
 Grillezett lazac kuszkuszal, brokkolival

 
 Lazacos, lencsés, öldborsós, nagyon finom saláta

 
Zöldségleves és paradicsomos szardínia zöldborsós rizzsel.









Emi

Ismét szép kis gyűjteményem keletkezett, amelyek bemutatásra várnak. Másféle elfoglaltságaim miatt csak főztem és fotóztam, na meg tartalékoltam, majd az is kiderül miért. Nem nagyon jut idő blogolásra, de igyekezek! A hagyományos, paraszteledelem után jöjjön egy nagyon nem tradicionális de annál inkább imádott és egyre jobban elterjedőben levő muffin. Mert nem lehet megunni és minden egyes alkalommal akkora sikere van, mintha első lenne. Párom nem túl édesszájú, bele kell diktálnom egy-egy sütit, de ha krémes-habos, akkor általában nincs probléma. Ezért is tuningoltam fel ezt az amúgy is mindennel megrakott muffint egy csinos, finom, habos-krémsajtos toppinggal (erre nem találtam magyar szót, kérlek segítsetek!).

 

Hozzávalók: 12 normál, nekem 18 közepes méretű muffinhoz
10 dkg liszt
10 dkg nagyobb szemű zabpehely
5 dkg kakaó
11 dkg cukor
1 ek sütőpor
csipetnyi só
2 tojás
1,5 dl tej
1 dl trópusi gyümölcslé (vagy narancslé)
5 dkg csoki
2,5 dkg pillecukor


A még Húsvétról megmaradt tömör kis csokitojásokat összedaraboljuk. A pillecukrot szintén, ha nagyobb darabost használunk. A száraz hozzávalókat összekavarjuk, belekavarva a csokit és a pillecukrot is. A tojásokat külön felverjük és  hozzáadjuk a  tejet és gyümölcslevet. A kettőt összetöltjük és épp csak annyira kavarjuk, hogy összeálljon a massza. A muffinformát kapszlikkal kibéleljük, 3/4-ig megtöltjük a tésztával, vigyázva, hogy mindenikbe jusson csoki és pillecukor darabka is. 200 fokon 20 percig vagy tűzpróbáig sütjük. Rácsra szedve teljesen kihüttjük.
Közben elkészítjük a toppingot. A fahéjas csiga készítésétől megmaradt vajas-krémsajtos mázat 2 dl tejszínből vert habbal összeturmixoljuk. Akinek nem maradt meg ebből a mázból:) az így készítheti el:
5 dkg puha vaj
10dkg porcukor
5 dkg krémsajt
Ezeket habosra kavarjuk vagy turmixoljuk és a tejszínhabbal összekavarjuk. Ha túl lágynak látjuk akkor tegyük hüttőbe, amíg kihűl a muffin. Habzsákból tetszés szerint diszítjük a muffinokat. Tetejét megszórjuk csokis diszítőcukorral. Fotózás után azonnal fogyasztható! Persze később is, másnap is, ha marad belőle. Nálunk épp csak másnap délt érte meg, pedig este készült. 


Az az ízkavalkár, ami ebben a muffinban volt... hogy is mondhatnám... abbahagyhatatlan. A puha, könnyed kakaós tészta a zabpehellyel, az olvadt csoki és pillecukor, na meg a tetején levő hab... nem kellett a páromat sem noszogatni:)
Muffin te drága, imádunk!!!

 

Emi

Ki kell használni, ha egyetlen fogyasztható növény van a kerben és az a csalán! Én magam még sosem készítettem, de anyukám egyik tavaszi kedvence, így ettem néhányszor, már ha hajlandó voltam megkóstolni... És most íme, hosszas rákészülés után leszedtem, megfőztem és egy napi tűnődés után már sikerült is eldönteni, hogy legyen belőle klasszikus főzelék. (Sok ész kellett ám kitalálni...:)  Volt úgy, hogy ricottás-csalános gnocchi vagy csalános cannelloni lesz belőle, majd utolsó perceben megmaradtam az eredeti terv mellett. Sebaj, majd legközelebb... még mindig van itt csalán bőven:)

 

Hozzávalók:
1 nagy (Tescos jellegű) tasak csalán levél (másképp nem mértem:)
fél fej hagyma
1 cikk fokhagyma
fél dl tej
fél dl tejszín
só, bors

puliszkaliszt
júhtúró

 

A csalánt megtisztítjuk, megmossuk, leforrázzuk, majd sós vízben megfőzzük. Leszűrjük, hagyjuk alaposan lecsepegni és összedaraboljuk. A hagymát és fokhagymát időközben apróra vágjuk és kevés olajon megpároljuk. Hozzáadjuk a csalánt, felöntjük a tejjel, sózzuk, borsozzuk és hagyjuk özzefőni. Végül a tejszínnel besürítjük. Ha túl híg lenne szórjunk rá kevés lisztet és így sűrítsük be. Nekem erre nem volt szükség. 
A puliszkalisztből hagyományos módon puliszkát főzünk, annyira keményre, hogy ne follyon és formázható legyen. Még forrón pakoljuk műanyag fóliára és vizes kanál vagy szilikon lapát segítségével simítsunk belőle kb újjnyi vastag téglalapot. Szórjuk meg júhtúróval, nem sajnálva a túrót, jusson belőle bőven az egész felületre. Ezután a fólia segítségével türjük fel tekercsnek, csomagoljuk konyharuhába és hagyjuk 5-10 percet, hogy megolvadjon benne a túró. Cérna segítségével szeleteljük fel és tálaljuk a csalánfőzelék mellé. 

Egyszerű paraszt eledel. Nagymamám régen a reggelitől megmaradt puliszkát szokta ilyen módon felcsavarni. Aztán hidegen is jó volt az, ha megehült az ember tízórai időben. 
Így esett az első csalános kalandom! Finomra sikerült, tisztán tejszínnel még jobb lett volna, selymesebb az íze, de nem akartam egy ennyire egészséges növényből is kalóriabombát csinálni. Most nem. Az ízére nem emlékeztem nagyon, kicsit nyersebb, úgymondd szúrósabb, mint a spenót, de kellemes, nincsen különösebben karakteres íze.



Az Édeskonyha blog írója lepett meg ezzel a kedves díjjal, kötelességem tehát gondoskódni róla!


A szabály szerint 7 dolgot kell elárulnom magamról és 15 bloggertársamnak továbbadni a díjat. Húha, jó nagy feladat ez, mindkettő. Továbbadásról...  tudom mindenkinek sok az elfoglaltsága, sokan szavakat szeretnek díjak helyett, ezért egy valaki mellett döntöttem, aki az egyik legkedvencebb gasztrobloggerem, és akihez szívesen járok a receptjei és az írásmódja miatt is. Valahányszor benézek hozzá sikerül egy-egy bejegyzésével, a humorával és stílusával megmosolyogtatnia. Nem is beszélve a kedves szaivairól, kommentjeiről. Szofi, remélem szívesen fogadod és én azt mondom, hogy a szabályokat alakítsd úgy, ahogy neked is jó!


Na és akkor jöjjön a másik feladat teljesítése:
1. (Aki nem tudná:) Erdélyből származok és Angliában élek már több mint 1 éve.
2. Imádok utazni, legyen az autó, vonat, busz, repulő, kirándulás, vagy más jellegű utazás. Szeretném bejárni a világot!
3. Van egy másik blogom, amelyikben hátköznapjaimról írtam. Sajnos nemrég feladtam, elfoglaltságaim miatt és az előtérbe helyeződött főzési-sütési akció:) miatt.
4. Szociológia szakot végeztem az egyetemen és szeretnék táplálozási tanácsadást tanulni.
5. Szeretek sütni-főzni, egyre jobban elmerülök benne, de nem szeretnék a szakmában dolgozni, csak megmaradni hobbi szinten. Néha rossz, hogy csak kettőnkre sütök, mert sokszor fél adag is sok:)
6. Nehezen ismerkedek, barátkozok, ezért szeretem a virtuális világot, mert ott sokkal könnyebb:)
7. Sok kedves, aranyos embert megismertem amióta gasztroblogot írok és habár majdnem senkit nem ismerek személyesen, jólesik, hogy úgy érzem, mintha nem így lenne. Különösen jól esik, ha közelemben levő, legalábbis UK-ben, Írországban élő magyar gasztrobloggerekre bukkanok!
Emi
Már van egy lasagna recept a blogomon, az volt az első. És sikerült is annyira jól, hogy azóta többször, többféle változatban került az asztalunkra. Eddig a paradicsomos szószt készen vettem, mert az is annyira bevált. Most viszont valami mást akartam, így... alkottam.


Hozzávalók: 
A raguhoz:
1 fej hagyma
35 dkg őrölt pulyka hús
10 db gomba
1 aprított paradicsom konzerv
só, bors, paprika
szárított vegyes zöldfűszer (oregano, majoránna, petrezselyem, bazsalikom, kakukkfű, zsálya)
fokhagyma por

 A besamelhez:
5 dkg vaj
2 kanál liszt
6 dl tej
só, szerecsendió

18 kis lasagna lap (vagy 6 nagy)
reszelt sajt

A raguhoz a hagymát apróra vágjuk, kevés oliva olajon megfuttatjuk. A gombát felszeleteljük és a hagymához adjuk. Amikor a gomba félig megpárolódott, hozzáadjuk a húst. Ízlés szerint megszórjuk a fűszerekkel és hagyjuk a húst is megkészülni. Végül beleöntjük a paradicsomot és összefőzzük.

A besamelhez a vajat felolvasztjuk, beleszórjuk a liszet és elkavarjuk. Sózzuk, kevés szerecsendióval ízesítjük és lassanként, állandó kavargatás mellett felöntjük a tejjel. addig hagyjuk lassú tüzön, amíg kellően besűrűsödik.

Egy jénai tálat kivajazunk, kevés besamellel kikenjük és rárakunk 3 lapot. Nekem most annyira kis lapjaim voltak, hogy 3 kellett egy rendhez. A lapot megkenjük fél merőkanálnyi besamellel, egy merőkanálnyi raguval, megszórjuk sajttal és mehet rá a következő rend lap. Addig folytatjuk, amjg minden elfogy:)  Nekem rendszerint ebből az adagból 6 tésztarend szokott lenni. A felsőre már csak besamel és sok-sok sajt megy. 220 fokos sütőben kb 35-40 percet sütjük,  majd levesszük  a tetejét és még 10 percet pirítjuk.  Tejföllel, kechuppal vagy csak úgy magában tálaljuk.



Megúnni ugyan nem tudjuk, de ebből az adagból ketten pontosan 3-szor lakunk jól! Egyszerre egy kockánál több nem megy el, annyira laktató. Főként amikor frissen van kész. (Újramelegítve is finom, de tudjuk, hogy nem ugyanaz. Vagy az éhség mértékétől függ...??:))
Egyre jobban alakul. Most már jobb az állaga is és mivel pulykahússal készítettem, nem lett zsírban tocsogó. És több gomba, kevesebb hús került bele, mert így szeretjük.
Emi
Ismeritek? Kellene:) Az előző bejegyzés főszereplője, a gyors változatú fahéjas csiga, csak előfutára volt az igazi, az eddigi legfinomabb csigámnak! A vörös bársony torta után erre a művemre vagyok a legbüszkébb. Olyan régóta kívánom már a kelt csigát, de ugyanannyira nehéz is volt magam rávenni. Mert az első, és mert olyan sok idő kell neki. És mert... nincs több mert, most már magamtól is szégyelltem és a váratlanul beütő szabad szombatot kihasználtam. A lényeg az volt, hogy kelt fahéjas csiga. Aztán kutakodtam, és amint megláttam Jadenél, tudtam, hogy ez az amire igazán vágyok!

 

Hozzávalók: 16 nagy vagy 14 nagy és a széleken több kisebb csigához:)
A tésztához:
2,5 dl tej
2,5 teáskanál szárított élesztő
10 dkg cukor
8 dkg vaj
csipetnyi só
2 tojás
60 dkg liszt

A töltelékhez:
5 dkg puha vaj
10 dkg barna cukor
10 dkg kristálycukor
2,5 evőkanál őrölt fahéj

A mázhoz:
5 dkg puha vaj
15 dkg porcukor
8 dkg krémsajt

A tetejére:
aprított mandula


1 dl langyos tejben elkavarunk 1 kávéskanál cukrot és ebben felfuttatjuk az élesztőt. Beleöntjük egy nagyobb tálba, hozzáadjuk a maradék tejet, cukrot, a puha vajat, sót, beleütjük a tojásokat és összedolgozzuk. Ezután hozzáadunk annyi lisztet, amennyivel közepesen lágy, gyúrható tésztát kapunk. Lisztezett munkalapra tesszük és dagasztjuk, míg az egész lisztet fel nem vette. Visszatesszük a tálba, letakarjuk és meleg helyen a duplájára kelesztjük. Közben a töltelékhez összevegyítjük a cukrokat a fahéjjal.
A megkelt tésztát ismét lisztezett deszkára tesszük és kb 55x40 cm nagyságú lapot nyújtunk belőle. Megkenjük a puha vajjal és megszórjuk az előkészített fahéjas cukorral. A nyújtófával néhányszor végiggörgetünk rajta, hogy a cukor belenyomódjon és fetűréskor ne hulljon ki. Ezután szorosan felcsavarjuk, cérna segítségével 3-4 cm vastagságú szeleteket vágunk, sütőpapíros tepsire rakjuk (nekem 6 nagy csiga ment egy tepsire), 30-40 perc alatt ismét megkelesztjük. Végül 200  fokos sütőben 10-12 perc alatt gyönyörűre sütjük őket.
Amíg sülnek krémesre kavarjuk a mázhoz a puha vajat, krémsajtot és porcukrot. A még forró csigákra fél-1 kanálnyi mázat simítunk, ami a forróságtól rögtön megolvad és lecsorog az egész csigán. A tetejét enyhén megszórjuk aprított mandulával vagy egyébbel ízlés szerint. Hagyjuk kihűlni, ha van elég kitartásunk hozzá, ha nem, akkor langyosan letesztejük, hogy megfelel-e a réges régen álmodott elvárásunknak:)

 

A kelesztés öröme sajnos nem ragadott annyira magával, de a végeredmény feledtetett minden fáradtságot. Annyira boldog és elégedett voltam, hogy már tervezem is a következőt, valamilyen sós változatban, hogy kedveskémnek is a szívét megsimogassam:)

Ja és még valami: ezzel a csigával sikerült kijavítani az előbbi bejegyzésben említett félresikerült sütit. Ez már mindenkinek ízlett és a saját megelégedettségem sem utolsó. Mégis csak én vagyok saját magam legnagyobb bírája!

Végül egy gyors kérdés:
Ti felfuttatjátok a szárított élesztőt? Mert sok helyen olvastam, hogy nem kell, mehet a liszttel együtt a tésztába. Elsőre biztosra akartam menni, nem kockáztattam, de jó lenne, ha tapasztaltabbak megosztanák a véleményüket. Nagyon köszönöm!

Emi
Ez nehéz szülés volt! Nem volt valami termékeny időszakom, sőt, egyáltalán nem készült a konyhámban semmi olyan amit megmutathattam volna. Remélem vége, bár ki tudja. Hétvégén azért alkotok:)
Ráadásul ismerős ugy-e az érzés,  amikor nagyon igyekezel és nagyon jó benyomást akarsz kelteni, akkor pont nem sikerül valami? Vagyis nagyon rosszul sikerül. És a legpechesebb az, hogy csak akkor derült, ki, amikor már javíthatatlan volt a dolog. Így történt, hogy baráti látogatásra mentünk, először, és valami nagyon finomat akartam sütni, mégis olyat amit már készítettem, tehát ne legyen próba-szerencse. A fehércsokis-ricottás pite valamint a húsvéti csokis-ricottás pite alapján szerettem volna, ezuttal epres változatban készíteni egy desszertet.  Ránézésre gyönyörű volt,  epres-ricottás krémmel és sok sok tejszínhabbal a tetején. Felvágáskor, amikor már mindenki a finom sütit várta... úgy folyt a krém a tejszínhab alatt, mint egy... turmix:((  Nem kell ugy-e részleteznem hogy éreztem magam?

Hétvégére nagyjából kihevertem, főleg, hogy ez a fahéjas csigám nagyon nagyon jól sikerült. Mostanában csigával kelek és fekszek. Na nem evéssel, hanem gondolatban. Lassan beleőrülök annyira kívánom enni is meg sütni is a kelt csigát. De ma már nincs menekvés. Délutánra az a program. Addig meg itt van ez a péntek reggeli gyors, kelesztés nélküli csiga Lúdanyótól, ami lehetne dán fahéjas csiga is, de kicsit kénytelen voltam változtatni rajta, ezért nem nevezem annak...

 

Hozzávalók: kb 15 nagy csigához
A tésztához:
40 dkg  liszt
10 dkg vaj
5 dkg cukor
1,5 dl tej
1,5 dl tejszín
1 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál szódabikarbóna
csipet só

A töltelékhez:
5 dkg  cukor
5 dkg barna cukor
2 teáskanál fahéj

A tetejére:
2 ek barna cukor
1 kk fahéj
2 ek tej

 

A vajat felolvasztjuk és langyosra hüttjük. A tésztához összevegyítjük a lisztet, cukrot, sót, sütőport, szódabikarbónát. Ehhez hozzáadjuk a vajat (meghagyunk belőle 3 evőkanálnyit), a tejet és tejszínt. Gyors mozdulatokkal összevegyítjük, majd gyúrjuk, de csak pár pillanatig, amíg összeáll. Egy nagyon kellemes állagú tésztát kapunk, épp csak annyira kemény, hogy nem ragad. Kiborítjuk egy lisztezett felületre és fél cm vastagságú téglalapot nyújtunk belőle. Megkenjük a megmaradt vajjal és megszórjuk jó vastagon a töltelékhez szükséges fahéjas cukorral. Jó szorosan feltekerjük és cérna segítségével másfél cm vastagságú szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, lekenjük a cukros-fahéjas-tejes keverékkel és 220 fokon 15-20 perc alatt aranybarnára sütjük.

 

Kicsit féltem tőle, mert joghurt híján tejszínt használtam (ezért sem mertem dán fahéjas csigának nevezni), másrészt meg... túl egyszerű volt, hogy nagyon finom legyen:) DE, csak ajánlom bárminek! Tegnap délelőtt sütöttem és ma délután is még mindig változatlanul finom. Kivéve, hogy már nem langyos:)
És tanultam egy nagyon jó technikát: a cérnával való felvágást. Hogy ez micsoda találmány:) Eddig mindig ellapultak a csigáim felvágás közben, bármilyen éles is a kés. Így meg... csodásan kerekek maradtak. Gondolom sokan ismeritek ezt a technikát, nagyon egyszerű módszer, fázisfotó nálam sajnos nem készült, de Jadenél, ebben a bejegyzésben nagyon jól látszik, hogyan kell csinálni.
Piknikezni, kirándulni, délutáni uzsonnának vagy akár tartalmas reggelinek egy kakaóval, kávéval, tökéletesen megfelel.  Bártan mondom, hogy fél óra alatt kész és 5 perc mulva már fogyasztható. Kakaósan is ki fogom próbálni!

Befejezésként, ebben az egyáltalán nem nyári melegben, de itteni viszonylatban már második napja jó idő van, néha süt a nap és 12-14 fok körüli a hőmérséklet, eperturmix, tiszta eper és tejből. Plussz a pöttyök:))

Emi
Itt az újjabb quiche. Amióta kipróbáltam már készült párszor, általában abból ami épp a hüttőben fellelhető volt, de ez most más. A spenótot napok óta mindenbe adagoltam, aztán megláttam a Receptvarázs oldalán ezt a költeményt. Szerelem volt első látásra. Rögtön készült is ebédre. Természetesen kicsit átvariálva. És újra csak kész tésztából.


Hozzávalók:
1 csomag kész tészta (shortcrust pastry)
3 tojás
friss spenót
1 cikk fokhagyma
1 kisebb fej hagyma
júhtúró
0,5 dl tejszín
0,5 dl tejföl
só, bors, szerecsendió
fenyőmag


A tésztát elősüssük. A hagymát és fokhagymát felaprítjuk. A tojásokat felverjük, hozzáaöntjük a tejszínt, tejfölet, hozzáadjuk a fűszereket és elkavarjuk. Morzsolt vagy felaprított júhtúróval alaposan megszórjuk és ezt is elkavarjuk benne. A tésztát megpakoljuk mosott, friss, apró spenótlevelekkel és rászorjuk a hagymát, fokhagymát. Erre ráöntjük a tojásos masszát, ami jól bemászik a levelek közé, kitöltve a réseket.  A tetejét megszórjuk júhtúróval és fenyőmaggal. 220 fokon 30-35 perc alatt készre sütjük.

 

Eszméletlenül finom lett. A jútúró kitett magáért! Magamnak csak úgy, férfiembernek sült virslivel tálaltam. Neki már kezd kicsit elég lenni a spenót itt-spenót ott, de azzal vigasztalom, hogy nem baj, egye csak, mert Popeyesedik tőle:))


Emi
Igencsak megkedveltük a kekszeket, arról nem is beszélve, ha zabosak. Ez a zab nagyon különleges, rendkívül finom ízt tud adni. Így elkezdődött a sorozatgyártás:) Elsőre lekvárral töltött kekszeket sütöttem, most meg itt van ez a finomság. Az ötlet és a recept nagy részét is a  Rozmaring&Csokoládé blogról kölcsönöztem. Amint ott megláttam, tudtam, hogy ez lesz a következő. És íme, itt van:

 

Hozzávalók: kb 30 db kekszhez
5 dkg zabpehely
10 dkg liszt
10 dkg barna cukor
2,5 dkg kókusz
1 csipet szódabikarbóna
1 csipet só
10 dkg vaj
1 ek méz
fél narancs féja és leve
1 tk vaníliaaroma
2-3 ek tej

A vajat feltesszük alacsony lángon olvadni, majd hozzáadjuk a mézet és kicsit összemelegítjük. Levesszük a tűzről és hozzáakavrjuk a narancslevet valamint a vanília aromát.  A lisztet, zabpelyhet, kókuszt cukrot, sót, szódaport és narancshéjat egy tálban összevegyítjük.  Erre ráöntjük a vajas szirupot és összeggyúrjuk. Kevés tejjel hígítjuk, hogy összeálló, de gyúrható masszát kapjunk. Annyi tejet teszünk bele, amennyi ehhez szükséges. Diónyi darabokat szaggatunk a tésztából, tenyerünkben megformáljuk és ellapítjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsire rakva 180 fokon 15 percet sütjük. 1 evőkanál mézet elkavarunk egy kevés narancslével és ezzel lekenjük a még forró kekszeket. Hagyjuk kihűlni őket.

 

Nagyon ízes, finom kekszek lettek, igazi csemege. El is tünt seperc alatt. Alig maradt idő fotózásra:) Amit talán legközelebb másképp csinálok, kevesebb cukrot teszek bele. A cukorral, mézzel és még lekenve is... nagyon édes volt még nekem is, pedig imádom az édeset. Vagy lehet kezdek leszokni róla? Bárcsak így lenne! De az édességről nem is próbálok leszokni, esetleg a túlzott cukorról. Páromnak egyetlen panasza az volt rá, hogy elfogyott... És tudta, hogy hétvégéig már nem lesz újjabb adag.

Emi
Ha újdonságokról van szó, akkor általában vevő vagyok rá. Főleg, ha olyan valamiről van szó, amit már "illett" volna kóstolni. A pulykacomb szerintem ilyen. Arra sem emlékszem, hogy pulykahúst ettem volna, arra igen, hogy mindig féltem a pulykáktól:)
Szép példányokat találtam, csak úgy kínálták magukat és akkora volt, hogy egyet nem is tudtunk ketten megenni. Semmi speciálisat nem terveztem belőle, csak simán megsütni, ha lehet jó ropogósra. A ropogós része sántított kicsit, mert a bőr még így is túl zsíros volt belülről. Viszont, hogy megmaradjon a "crispy" az ebédünkben, sütöttem, hozzá ropogós krumplit. És jóóóó ropogósat:)

 

Hozzávalók: 2 személyre
1 pulykacomb
5-6 krumpli
só, bors, paprika
provencei fűszerkeverék
fokhagyma por
oliva olaj
zsemlemorzsa

 

A combot megmossuk és a fűszerekkel bemasszírozzuk, majd hagyjuk 2,3 órát állni. (Én ezt az állós lépést általában kihagyom, sosincs annyi időm vagy nem gondolkodok előre. Tény, hogy nem hiábavaló, sokkal finomabb lesz. Most sikerült beütemezni:) Ezután egy tűzálló tálba helyezzük, kicsit meglocsolva oliva olajjal, lefedjük vagy lefóliázzuk és menhet is a sütőbe, 220 fokon 80 percre. 60 perc után levesszük a tetejét és hagyjuk megpirulni.  Tűzpróbával ellenőrizzük, hogy kész-e, ha nem még pár percet hagyjuk.
A körethez a krumplit meghámozzuk, nagyobb kockákra vágjuk és enyhe sós vízben félig megfőzzük. Ezután kevés olajjal meglocsolunk egy tepsit, ráöntjük a leszűrt krumplit, kevés sóval ízesítjük és jó alaposan megszórjuk zsemlemorzsával. Óvatosan összevegyítjük, hogy a krumpli ne törjön össze, majd ha nem jutott mindenhova zsemlemorzsa, akkor még szórunk rá. Elegyengessük a tepsin és 20-25 percet forró sütőben sütjük. Időnként megmozgathatjuk, hogy minden oldalán egyenletesen ropogósra sűlhessen. Ízlés szerint salátával vagy savanyusággal tálaljuk.


Még mutatnom kell valamit:) Hétvégén ezzel a szuper könyvvel gazdagodtam:



Úgy érzem tényleg gazdagodtam, mert bár iszonyúan olcsón jutottam hozzá, amint átlapoztam, már kezdtem is előről. Nme tudtam betelni vele. A nemzetközi gasztronómia nagyjai közül 6 ország van kiemelve, csupa olyanok, akik megérdemlik, akik valóban sokat nyújtanak gasztronómia terén. Francia-, Spanyol-, Görög- és Olaszország, valamint Mexikó és Kína. Ugy-e nem nagyon kell részletezni, hogy ezekben a konyhák mivel is gazdagítják a gasztróvilágot?  Mégis megemlítek egy-egyet: quiche, paella, görög saláta, pizza, fajita és a kínai kaja általában. Mindezek nagy nevek, bár eléggé elterjedtek, sokak számára nem újdonság.
Minden fejezet előtt rövid leírás az ország gasztronómiájáról, jellegzetességeiről.

 

 Sok érdekes recept, színes, csodás fotókkal, elkészíthető ételekkel, lépésről lépésre való leírással, ami bizony nagy segítség lehet pl a chimichanga elkészítéséhez. De van benne pizzatészta és házi tagliatelle recept is, amelyeknek én szintén nagy hasznát veszem. Imádom ezt a könyvet, ezzel tötöttem pár napom szabad óráit a héten:)


Emi
Van egy Maggi reklám, ahol a kislány Emily-nek nevezi a tojást, amire az anyukájának szüksége van, hogy "Crispy chikent" készítsen. Itt a link akit érdekel, nagyon édes a kislány:) És nem csak a kislány tetszett, hanem maga az ötlet is a sütőben sült, ropogós csirkemellel. Persze nem vettem hozzá ilyen Maggi alapot, bár szerintem nem lehet rossz, hanem elkészítettem a saját verziómat.

 

Hozzávalók: 2 személyre
2 csirkemell
4 vékony szelet friss ananász
2 szelet sajt
só, bors, paprika
fokhagyma granulátum
provencei fűszerkeverék
zsemlemorzsa vagyis prézli


A csirkemelleket vízszintesen, középen bevágjuk, de nem vágjuk át egészen. Csak úgy, hogy felnyitható legyen a teteje. Belehelyezzük a sajt és az ananász szeleteket, úgy, hogy ne lógjanak ki. Visszacsukjuk a tetejüket. A fűszerekkel megszórjuk minden oldalról majd alaposan belemártjuk a kenyérmorzsába. Csak úgy, sem tojás, sem semmi. Rá a fúszerre. Jól ráragad, rá is nyomogatjuk, alaposan. Tepsire helyezzük és addig sütjük, amíg a morzsa aranybarnára sűl rajta. Szalmakrumplival és salátával, vagy tetszés szerint más körettel tálaljuk.

 

Nem tettem rá tojást, ki akartam próbálni milyen lesz nélküle. Nem lett annyira ropogós, mert a morzsa nem volt amitől elázzon, de nagyon kellemes, finom csirkemellek lettek. Nem száradt ki, a sajt megolvadt benne, az ananász édes-savanykás íze szétáradt benne... nem csalódtam! És nincsen benne/rajta egy csepp olaj sem! Semmi! Végülis hiába eszünk csirkehúst, csak azért mert az egészséges, közben meg tocsog az olajban... Süttem már rántott húst is ugyanígy, az is finom lett. Igen, más, nem épp olyan, mint a bő olajban kisült, de kárpótol az, hogy mennyivel egészségesebb.