Emi

Nem nekem, na neeeem! Garnéla úrral nem vagyunk barátok. Semmi bajom az ízével, (tulajdonképpen nem is érzek semmilyen ízt rajta...), de egyszerűen nem bírom elviselni ahogy ropog a fogaim között. Mindig megkóstolom, hátha hátha, de sosem... Így marad az, hogy időnként készítek, mert kedves párom rajongója lett és mégsem vonhatok meg tőle mindent amit én nem szeretek. Elkészíteni meg nem nagy kunszt.

 

Hozzávalók: 1 személyre
1 adag spagetti
20 dkg garnéla (pucolt,nyers)
1 paradicsom
fél sárga paprika
2 ek joghurt
2 ek lime lé
1 tk szárított oregano
só, bors


A spagettit megfőzzük, leszűrjük. A garnélát kevés vízben, hogy félig ellepje, odatesszük főni és 4-5 percig főzzük. A paradicsomot és paprikát felszeletejük és a garnélához adjuk. Sózzuk, borsozzuk. Időnként megkavarjuk és hagyjuk addig párolódni amíg a zöldségek kezdenek puhulni. A spagettihez kavarjuk. Külön összevegyítjük a joghurtot, lime levet és az oreganot. Ezt elvegyítjük a spagettivel és máris tálalhatjuk.
Valószínűleg finom volt, párom éppen a tányért nem nyalogatta én megmaradtam az egy darab garnéla felének megkóstolásával, de pozitív eredmény ezúttal sem született.

 

Nagyban folyik a készülődés minálunk, már csak 4 nap és megyünk haza, valamint költözködés is van és közben az utolsó munkanapok ezerrel. Szóval nem unatkozunk, de ugyanakkor telve vagyunk boldodsággal, izgalommal, így nem megerőltetőek ezek a napok sem.
Gasztrokalandjaim kicsit megszakadnak, lehet ez lesz az utolsó bejegyzésem, azért még igyekezek elbúcsúzni mielőtt lelépek:) Otthon inkább élvezni szeretném a "vendéglátást", az otthoni ízeket, azokat az ételeket, amelyek csak úgy jók ahogy anyu, nagymama vagy más főzi, tehát kicsit árnyékba vonulok. De a 2 hónap eléggé hosszú idő ahhoz, hogy mindig más főztjét egyem, ezért lesz alkotás is időnként. Ha nem is receptes, de képregényes beszámoló mindenképp lesz majd az otthon eltöltött időről és lakomázásról. Mert lesz ám lakoma és lesznek plussz kilók is de sebaj, majd leadom, ha visszajövünk:))
Emi
Nem az a nyári sütemény, de imádom a fahéjat és volt néhány alma, ami nem nagyon csúszott nekünk és muszály volt valamit kitalálnom. Na meg ugy-e a tojásfehérjék a fagyasztóban már nagyon kiabáltak, hogy nem-e kicsit soká várnak a felhasználásra. Almás-habos süteményre gondoltam, de nem volt elég hozzá az alma. Mi más is jöhetne sürgős esetekre, mint a muffin. A recept a "Muffins & Cupcakes" könyvemből származik, amit annyit lapozgatok, hogy lassan elkopnak a lapok és mindig találok valamit ami épp megfelel.

 

Hozzávalók: 20 kisebb muffinhoz
20 dkg liszt
7 dkg zabpehely
2 tk sütőpor
12,5 dkg cukor
2 tojás
2,25 dl tej
1 dl olaj
1 tk vanília aroma
1 tk fahéj
2 közepes alma

3 tojás fehérje
5 dkg cukor
1 kk fahéj


A sütőt 180 fokra előmelegítjük és kibéleljük papírkapszlikkal a muffinformát.
A lisztet zabpelyhet, fahéjat és sütőport összevegyítjuk. Beleszórjuk a cukrot. A tojásokat a tejjel és az olajjal, vaníliával egyneművé kavarjuk. A száraz hozzávalókhoz öntjük és csak addig kavarjuk, amíg épp összevegyűlt. Az almákat meghámozzuk, lereszeljük és a masszához kavarjuk.
A formába kanalazzuk és 18-20 percet sütjük. Közben felverjük a tojásfehérjét a cukorral és a fahéjjal.  Habzsákba rakjuk , a muffint kikapjuk a sütőből néhány perccel azelőtt, hogy teljesen megsűlne és gyors mozdulatokkal rányomjuk a habot. Visszatesszük a sütőbe 2-3 percre, amíg a hab kezd enyhén megbarnulni. Rácsra rakva hagyjuk teljesen kihűlni. (A hozzám hasonló türelmetlenek természetesen már langyosan megkóstolják:)



Fincsi lett, nekem nem volt megállj belőle:) A hab a tetején sajnos kihűlés után összeesett és (azt hiszem) a cukor kicsit kicseppesedett belőle (jól látszik a fotón), de az ízélmény megvolt. Túl sokszor is egymás után...
Vittem belőle a lányoknak, akikkel csodás vasárnapot töltöttünk el a Thorpe Parkban, ami Anglia egyik legnépszerűbb szórakoztató/vidám/kaland parkja. Ízelítőnek mutatok 2 fotót, ami csodásan tükrözi az aznapi élményeinket. Ja, és a muffin is ízlett a lányoknak:)



Emi
És majdnem ahogy ő készíti. Bevallom nem voltam sosem nagy saláta leves rajongó, sőt. Anyukám egyik legnagyobb kedvence, mindig alig várja a tavaszt, hogy ilyet készíthessen. Persze rajta kívül az egész család húzta a száját, így szegény nem gyakran örvendeztette meg magát vele. Most már szeretem. Sőt el is készítem. Otthon sosem próbáltam, a receptet sem kérdeztem meg tőle, csak az alapján főztem, ahogy emlékeztem rá. Időnként bizony jól jön egy kis laktatós, de nem annyira nehéz leves.

 

Hozzávalók: 2 személyre
1 fej saláta
2 tojás
2 szelet szalonna
1 liter tej

 

A szalonnát apró kockákra vágjuk és addig pirítjuk, amíg már kezdenek kicsit megbarnulni. A tojásokat felverjük és ráöntjük a kiolvadt szalonnára. Mintha csak rántottát készítenénk. Amikor kész a rántotta, összevagdaljuk kisebb darabokra, a tüzön tartva. A salátát megmossuk, feldaraboljuk és a rántottánkra rakjuk. Hagyjuk összeesni, közben megkavarjuk és sózzuk.  Felöntjük a tejjel és jól összeforraljuk. Tálalásnál ízlés szerint ecettel, cukorral ízesítjük.

Utólag rájöttem, hogy anyukám valószínű leforráza előtte a salátát és lehet fokhagymát is tesz bele. De ízre nekem pont olyannak tűnt, mintha csak ő főzte volna és ez igazán nagy öröm volt nekem. Otthon mindig ecettel, cukorral ettük, van aki csak ecettel szokta. És kizárólag tejjel készül. Nem ám fele tej fele víz, vagy hasonló turpisságok:)


És hogy kicsit beszámoljak az aktuális eseményekről is, Londonban napok múlva kezdődik az olimpia, tudom semmi újjat nem mondok és itt már év elejétől minden erről szól. Ez meg csak bevezető volt, tulajdonképpen a velem kapcsolatos eseményekről szólnék. Sokkal nyugodtabb vagyok, mint amikor legutóbb említettem. A dolgok rendeződtek, sinen vagyunk, most már csak a részletekkel kell foglalkozni. Lassan másfél éve élünk itt, végig ugyanannak a családnak dolgoztunk. Romániai lévén, Angliában nem vállalhatunk munkát csak bizonyos megszorításokkal. Ezek számunkra megszüntek volna augusztus elején, de mivel az angol bürokrácia nem egy tündérmese, még fél évet kell várnunk, hogy az elküldött papirainkra választ kapjunk. Tervünk miszerint költözünk nagyvárosba ezennel füstbe ment. B terv: új családot keresünk. Megvan. Augusztus 3-án megyünk végre haza, 2 hónapot töltünk el otthon, majd vissza és folytatás. Most ott tartunk, hogy hazautazás részletei, költözés innen, izgalom, hogy otthon leszünk...  Boldogságunk határtalan, már a napokat számoljuk:)
Emi

Ez nem egy receptes bejegyzés lesz, csak muszály megmutatnom miket alkottam. Rendelésre!!! A család nagylányának, ahol dolgozok, szülinapi partyja volt és kitalálták, hogy torta helyett legyen inkább mindenkinek egy tündértorta, avagy cupcake. El is mentek érdeklődni és elszörnyedve mesélte az anyuka, hogy darabját £1.50-ért készítik, de mivel én szeretek sütni megcsinálnám-e. Hát persze. Legalább addig is valami olyant csinálhatok amit szeretek és bár gyerekeknek való cupcake diszítésben nincs tapasztalatom, de ötleteim voltak meg utána néztem. Egyik nap megsütöttem az alap muffint, 46 darabot, fele vaníliás, fele kakaós. A vaníliásak szépek lettek, a kakaósak nagyon felpúposodtak, meg is voltam ilyedve, hogy nem fog tetszedni az anyukának. Szerencsére el volt ragadtatva, hogy milyen ügyes vagyok:))
Másnap jöhetett a diszítés, az igazi móka. Nagy adag vajkrémet készítettem, meg színes cukormázakat és volt ott minden amit csak diszítéshez el lehet képzelni: különböző cukrok, csokik, csillámpor, gyertya, pillecukor és még sok minden. Segítséget is kaptam, az ünnepelt személyében és csudajól elszórakoztunk ketten. A kérés az volt, hogy legyen minél színesebb, díszesebb, viccesebb, sok sok cukorral megpakolva. Na nesze nektek. Lettek szépek és kevésbé szépek. Később megérkezett a család és a két kisebb gyerek is be akart segíteni. Volt ott diszítés egészen addig, amíg szétterült az összes apró ezüst golyó a konyha padlóján. Aztán pucoltak fel az emeletre lefeküdni. A végére mindenki boldog és elégedett volt, beleértve engem is, mert féltem, hogy az anyuka kényes ízlésének mennyire fog tetszeni. Oda volt értük és főleg azért, hogy ezt ingyen megúszta:)
 Szívem szerint inkább egyformára diszítettem volna az összeset, nekem túl sok ez az összevisszaság, de nekik így kellett... lényeg, hogy örültek neki!












Emi
Ritkán készül nálunk, valahogy még nem találtam meg a tökéletes tölteléket. Mindig kisérletezek vele, de... még most sem. Nem azt mondom, hogy nem jó, csak, hogy nem az igazi, nem az amire én vágyok. Azért szerettük és a tervezett 2 darabot bizony megtoldottam még eggyel... és még eggyel:)

 

Hozzávalók: 2 személyre
5 közepes krumpli
20 dkg őrölt pulykahús
1 tojás
fokhagymapor
só, bors, paprika
petrezselyemzöld
reszelt sajt


A krumplikat megpucoljuk, kétfele vágjuk és kiskanállal lyukat vájunk a közepébe. Sóval, borssal és paprikával megfűszerezzük. A húshoz adjuk a tojást és a fűszereket, összegyúrjuk és megtöltjük a krumplikat vele. Reszelt sajttal leszórjuk és 220 fokon addig sütjük, amíg a krumpli puha lesz és kezd pirulni.
Ízlés szerinti körettel tálaljuk. Nálunk a krumplik saláta ágyra feküdtek amit az újonnan felfedezett Le Roulé sajttal tarkítottam. Erről a sajtról el kell mondanom, hogy egyszerűen imádnivaló! nem is értem eddig hol bújkált előlem. Krémes, fokhagymás, zöldfűszeres sajt. Amint eszembe jut lefotózom és beteszem ide a képet.

Emi
Amikor sokminden történik és peregnek az események, akkor csak úgy repülnek a napok, hetek, hónapok. Csak azt vesszük észre, hogy július van, (hová lett az év első fele???), már csak 3 hét és megyünk végre haza. Akkor meg belegondolunk, hogy még 3 hetet kell itt eltölteni a sokminden történése közben és az hosszú idő. Ilyenek vagyunk mi emberek. Teljen de mégsem. Ráadásul van izgulnivalónk bőven, változásokra készülünk, folyton agyalunk, történnek kedvező és kevésbé jó dolgok egyaránt. Ezekről majd akkor fogok néhány mondatot szólni, amikor már legalább én magam tisztán látok. Ami egyelőre tény, hogy hazamegyünk és egy valami van ami ennél nagyobb izgalommal tölt el, hogy hová jövünk vissza.

Befejezve a személyeskedést, essen szó gasztronómiáról is, jó sürítve, mert főzök és fotózok bőségesen, de az írásig vagy munka vagy agyalás miatt egyre ritkábban jutok el. Épp ezért most összecsapom a két bejegyzést simán megérő alkotásaimat.
Ezek a finom, ennivaló kevert, kavart, gyümölcsös piték teljesen elözönlötték a blogokat. Ami egyáltalán nem baj, mert addig addig nézegettem őket, amíg nem bírtam nélkülük. Tudtam, hogy rossz lesz, mert nagy részét én fogom megenni, aztán ugy-e ott a bűntudat, de fene egye, egyszer sütök egy héten!:)
A kismillió átolvasott recept után Nea blogján landoltam és az ő Cseresznyés-mandulás pitéjét alakítottam kedvemre valónak. Köszönet érte, csak addig ettem amíg volt mit:) A mandula ízt, meg a tészta állagát nagyon imádtam!

Epres-mandulás pite

Hozzávalók: 
2 tojás
4  dl görög joghurt
2,5 dl cukor
 5 dl liszt
 1 tk sütőpor
 néhány csepp mandulaaroma
 csipet só
 20 dkg eper
10 dkg mandula lapocska 


A tojásokat a joghurttal simára kavarjuk, hozzáadjuk a cukrot, sót, beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, ízesítjük néhány csepp mandulaaromával és alaposan összekavarjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, rárakjuk a  feldarabolt epret és meghintjük  a mandula laposkákkal. 180 fokra előmelegített előmelegített sütőben  25 perc alatt készre sütjük. Tűzpróbával ellenőrizzük. Tálaláskor a  tetejét porcukorral meghintjük. 

 

Nem volt nekem elég a süti édességből egy napra, még valami gyümölcslevesre is vágytam. Nekiláttam.

Nyers hideg gyümölcsleves

Hozzávalók:
1 banán
10  eper
negyed sárgadinnye (honeydew melon)
fél csomag epres pudingpor
1 dl tejszín
3 dl tej
1 ek cukor

 

A pudingport a cukorral és a tejjel addig forrósjtjuk, amíg kevéssé besűrűsödik. Időnként megkavarva hagyjuk teljesen kihűlni. A banánt és fele epret a tejszínnel összeturmixoljuk és a pudingos alaphoz kavarjuk. A maradék epret  és a dinnyét feldaraboljuk és a kihűlt levesbe belekavarjuk. Ízlés (vagy hőség) szerint behütthetjük és mandulalapocskákkal megszórva tálaljuk, akár a pite mellé is. 


 Befejezésül pedig íme még egy fotó, ami ugyan nem ér meg egy külön bejegyzést, de megmutatásra alkalmas. Ez volt a tegnapi ebédünk. Két óra szünetből és a létező energiámból, hüttőtartalomból ennyire futotta... Bevallom ez a párom adagja, nekem barna kenyér és egy szendvics meg egy kukorica járt:)


Emi
Ahogy megláttam Gabriellánál úgy éreztem, hogy nekem ez most rögtön kell. Vagyis kellene, ha nem kellene pihentetni a tésztát. Még így sem ment el tőle a kedvem, rögtön elkészítettem, éjszaka pihent és másnap ki is sütöttem. Óóó nem csalódtam benne! Nagyon nem. Amiért beleszerettem olvasgatva a recptet, talán az, hogy "abbahagyhatatlan". Na hát pont ez kell nekem. Mekkora hatással is tud lenni egy ilyen szócska...
A recept egy az egyben Gabriellától van, de azért bemásolom ide is, legyen meg már csak magam miatt is.


Hozzávalók:
10 dkg vaj
20 dkg cukor
2 tojás
20 dkg étcsoki
fél kk fahéj
2 ek tej
1 ek vanília aroma
1 kk sütőpor
25 dkg liszt

porcukor


A vajat a cukorral és a tojásokkal habosra kavarjuk. A csokit gőz felett felolvasztjuk és a vajas keverékhez adjuk. Belekavarjuk a fahéjat, cukrot, vaníliát, majd a sütőporral elkavart lisztet. A tésztát fóliába csomagoljuk és hüttőbe tesszük éjszakára. (Nálam a fele másfél napot volt hüttőben időhiány miatt és így is pont olyan lett, mint a másnap reggel megsütött.)
A megkeményedett tésztából diónyi gómbócokat formálunk, porcukorba hempergetjük és sütőpapírral bélelt tepsire rakva 180 fokon 12 percig sütjük.

 

Gabriella figyelmeztetett, hogy 12 percnél tovább semmi esetre se süssük. Bár én 180 fokon sütöttem sima sütőben, míg ő 170 fokon légkeveréssel, kicsit féltem, mert még teljesen sületlennek tűntek a pöfik. De szótfogadtam, nem szeretem a kiszáradt sütiket, inkább kockáztattam, úgyis volt még fél adag a hüttőben. Jól tettem. Nagyon finom, kívül kicsit kérges, a porcukortól különleges, belül enyhén krémesen csokis... igazi ízorgia. Nagyon is igaz Gabriella "abbahagyhatatlan" jelzője. A vágy, hogy egyem őket és a lelkiismeretfurdalás, hogy nem szabad, váltogatták egymást, és a kis pöfik csak úgy csúsztak lefele...

Trollanyunál találkoztam a narancsos pöfeteggel, ezek után már csak az alkalomra várok, hogy azt is kipróbáljam!