Blogging Delicious

Senkit meg ne tévesszen a "vatta" szó a süti nevében. Valóban vattaszerűen puha és könnyű maga a tészta alap, na de ami rajta van... mennyei és minden ami ezzel jár. Rőgtön megértitek miről is beszélek, amint meglátjátok a hozzávalókat.
Otthon jártam Húsvétra és anyukám sütötte ezt a sütit. A recept kolléganőjétől származik. Ezúton is köszönet neki. Beleszerettem és amint visszajöttem ez volt az első sütim. Sajnos annyira édes, hogy 3 kis szeletnél meg kell állnom... de később folytatom :)


Az alaphoz a tojások sárgáját habosra kavarjuk a cukorral majd hozzákavarjuk a pudingport, a lisztet és a sütőport. A tojások fehérjéből kemény habot verünk és óvatosan összekavarjuk a tojássárgás masszával. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük és légkeveréses sütőben 15 perc alatt megsütjük. Sütőnktől függően leellenőrizhetjük hamarabb is, hogy elkerüljük a kiszáradást.

A krémhez a puha vajat kikavarjuk a porcukorral, majd a tojássárgával és a rumaromával.
A tojások fehérjét gőz fölött keményre verjük a porcukorral.
Amikor a tészta teljesen kihült, rákenjük először a vajas krémet, majd a tetejére a habot. Fahéjjal megszórjuk, rövid időre hüttőbe tesszük majd próbálunk önmegtartóztatást végezni, hogy fel ne faljuk egyszerre, majd el ne halálozzunk cukormérgezésben :)



Nagyon finom! Ugyanakkor nagyon édes és nagyon vajas. Akinek mindez túl sok az csak egy szelettel próbálkozzon vagy kevesebb cukorral...

Igen, ez még a Valentin napi elmaradás. Viszont bármilyen alkalomra és bármilyen formában gyorsan elkészíthető és azonnal el is tüntethető. Bizony, ez a kekszgombóc szerelmes alakot öltve :)




Elkészítés:
Legelőször 1 ek-nyi ételszjnezőt oldjunk fel kávéscsészényi vízben (persze attól is függ mennyire erő s a festék) és áztassunk bele 3 ek-nyi kókuszreszeléket. 1 perc után nyomkodjuk ki a kókuszból a levet, terítsük  alufóliára és tegyük meleg helyre, hogy megszáradjon. A nedves reszelék nem fog ráragadni a sütire.
A kekszet ledaráljuk, összevegyítjük a cukorral, kakaóval, hozzáadjuk az eperaromát és eldolgozzuk annyi tejjel, hogy egy összeálló, de nem ragacsos masszát kapjunk. Tenyerünkbe gombócot formálunk, kissé ellapítjuk és egy szív alakú kekszkiszúróval kivágjuk. Az alját és a széleit fehér kókuszreszelékbe mártjuk, a tetejét pedig a pirosba.



Ennyire egyszerű és többnyire mindenki által kedvelt ez a fajta édesség. Az eperaromát azért tettem bele, hogy... változzon, de a rumos mégis csak finomabb. Nem igazán lett epres tőle, de legalább harmonizált a piros kókusszal:)

Van olyan nektek, hogy csak megvesztek dolgokat anélkül, hogy lenne ötletetek mi lesz belőle, egy ideig ott vannak és nézegetitek őket ( na jó, nem olyan sokáig, hogy lejárjon a szavatosságuk:), aztán több ilyen hozzávalóból összejön valami mennyei? Na ez most olyan! Volt cannelloni jó régről és ricotta pár napja, de nem tudtam találni ki édes legyen belőle, vagy nem. Töltelék lett.





A cannelloni csöveket enyhén sós vízben félig megfőzzük. Leszűrjük, tányérra rakjuk, egymás mellé és leszárítjuk.
A szószhoz az olajat felforrósítjuk, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Időnként megkavarva puhára pároljuk. Belevegyítjük a paradicsomot, pürét, olivabogyót és sózzuk, borsozzuk. Lassú tűzön összefőzzük, majd egy olajjal kikent tűzálló tál aljára elterítjük.
A töltelékhez a gombát, fokhagymát és a bacont felaprózzuk, egy edényben felolvasztjuk a vajat, megpirítjuk benne a felaprózott hozzávalókat. Közben a friss kenyérmorzsát összevegyítjük a tejjel és az olivaolajjal, majd elvegyítjük a ricottával, a gombás eleggyel és  .kis maréknyi reszelt sajttal. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.
A cannellonikat teáskanál segítségével megtöltjük a töltelékkel, a paradicsomszószra fektetjük, megkenjük olivaolajjal, megszórjuk reszelt sajttal és mandulalapocskákkal. 190 fokos sütőben 25 percig vagy addig sütjük amíg a szélei kezdenek enyhén barnulni.

Nekünk nagyon ízlett, bár az eleinte soknak tűnő paradicsom szósz valahogy eltűnt alúla, amire megsűlt. Nem ez volt az első alkalom, hogy cannellonit készítettem és máskor is ízlett, az egyetlen problémám, hogy kicsit macerás hogyha előre meg kell főzni a csöveket, mert valamennyire mindenképp összeesik és nehezebb tölteni. De a töltelék is nagyon finom volt, a paradicsomos alap nagyon jól kiegészítette a ricottát.

Már  Erikánál elkezdte fúrdalni a kiváncsiságomat, majd Szofikánál is megláttam, és mindketten egyhangúan azt vallották, hogy nagyon finom. És az elkészítés... talán az a legnehezebb benne, hogy kivárd amíg kicsit lehűl a hüttőben, hogy megkóstolhasd :) Bevallom, nagyon gyanakodtam. Az avokádó általában nem vált kis emmilyen érzést belőlem. Olyan semleges, az íze is. Néha megveszem, mert eszembe jut, hogy "It's good for you", vagyis egészséges. Aztán napokig ott van amíg sort keítek rá. Most is így volt ez. Jó keményet vettem direkt, hogy amíg megérik legyen időm kitalálni hogyan egyem meg. Mousseként végezte.
Erika, Szofi, és mindenki... imádtam!!!


Az avokádót ketté vágjuk, kivesszük a magját és kikanalazzuk a puha husát. Krémmé turmixoljuk, hozzáadjuk a kakaót, cukrot és rumaromát és ezekkel is alaposan összekavarjuk. Pohárba pakoljuk és hüttőbe tesszük lehűlni. Megesszük.



Ez egyszemélyes adag. Egyszerűen nem hittem benne, de muszály volt kipróbálni, ezért csak 1 avokádóval kisérleteztem. Kicsit módosítottam az Erika receptjén, ez a kevésbé egészséges verzió:) Ő mézzel édesített és vanília aromát használt. Én féltem, hogy érezni fogom az avokádó ízét, ezért rummal próbálkoztam... nem megbánva. Kis problémám támadt a turmixolással, elképzelhető, hogy az 1 avokádó az első mozdulattal felkenődött a turmix falára, aztán annyi:) Botturmixal szerintem egyszerűbb.
Annyira selymes, könnyű, ízre csodásan csokis, puha krémet kaptam, hogy nem győztem csodálkozni. Gyanakvók, hajrá, kisérletezzetek!!! Felét páromnak adtam, persze nem tudta miből van, még soha nem kóstolta meg az avokádót. Most már igen. Mit számít miből van ha csokimousse :))

Most már ténylegesen és végleg elteltek az ünnepek. Bár nekünk még máig tartott a "munkanélküliség". Most meg itt a hétvége, ami semmi különbséget nem mutat az elmúlt néhány héthez képest. Legfennebb annyit, hogy egyre gyakrabban jut eszembe, hogy hétfőtől vissza a mindennapokba és a korán kelésbe. Csodás ünnepeink voltak és majdnem egy hónap lazítás. Alig dolgoztam valamit:) Ha ünnepek legyenek ünnepek. Hát nem imádnivaló a munkám? Vagy inkább a főnökeim.

Még tartozok a szilveszteri beszámolóval, természetesen gasztro téren. Ha Karácsony szép volt és jól telt, akkor Szilveszter fenomenális volt. Remek minden téren. A hangulat, az emberek, a kaja, pia... Méltó kezdése az évnek és bízok benne, hogy az egész év ilyen lesz számunkra. Hisz nagy események elé nézünk ebben az évben. Év közepén családnevet váltok és minden ami ezzel jár. Na de előtte vissza a Szilveszterhez. 

Ismét roskadásig telve voltak az asztalok és úgy érzem, hogy az étvágyunk is jobb volt ez alkalommal. A bevált mindenki visz otthonról valamit megoldást alkalmaztuk és jobb nem is lehetett voltna. Csak azzal volt probléma, hogy annyi minden volt, hogy nem volt hely a pocimban mindent megkóstolni:)

Mivel Karácsonyra    hideg felvágottakat, tekercseket készítettem, ezuttal bagettfalatok mellett döntöttem. Szilveszterre praktikusnak találtam. 4 féle falatka készült:

Most, hogy már Új Év van, eljött a karácsonyi beszámolónak is az ideje:) Csak gyorsan és képekben, hisz még a Szilveszteri is hátra van. Aztán kezdődik újra a hajtás, vissza a dolgos hétköznapokban és annyira nehéz lesz visszaszokni, hogy nem hiszem lesz energiám ezekre a beszámolókra. Lényeg, hogy elteltek az ünnepek, szépen, sokkal szebben, mint tavaly, nem hiába kívántuk tavalyelőtt év végén, hogy az Új Év legyen jobb... meglett! Kedves barátainkhoz mentünk, akik mindent megtettek azért, hogy ne csak együtt legyünk, hanem jól is érezzük magunkat, karácsonyi hangulat legyen és együnk sokat. Mindenki hozzájárult a vacsora tartalmához, mondhatni bőségesen, hisz több megmaradt, mint amennyit megettünk. Mint ilyenkor általában. Félünk nehogy kevés legyen, aztán...
Recepteket nem írok, főleg, hogy sok minden nem az én művem és mindenki által ismert ételek ezek. Az ünnepi "must have"-ek, vagyis amelyek minden évben ott vannak az ünnepi asztalon. Helyettük itt vannak a fotók: