Emi

Imádom a nyakkarajt! Sokkal jobban mint a fehérkarajt. Mert sokkal ízesebb és szaftosabb. Nem szárad ki olyan könnyen.  Ez a majonézes-sajtos változat pedig csak korona volt mindezen:)


Hozzávalók: (2 személyre)

2 szelet nyakkaraj (ha egyikünk többet igényel, akkor 3:)
double gloucester (vagy bármilyen más olvadós) sajt
majonéz
só, bors
olivaolaj


Elkészítés:

A hússzeletek mindkét oldalát megfűszerezzük. Kevés olivaolajat öntünk egy tepsibe, belehelyezzük a hússzeleteket.  200 fokos sütőben 20-25 percet vagy addig sütjük amíg már majdnem telesen megsűlt. Kivesszük, megkenjük majonézzel (én Hellmanst használtam, de házival csak finomabb lehet) és beborítjuk sajtszeletekkel. Visszatesszük a sütőbe és addig hagyjuk, amíg a sajt jó alaposan rá nem olvadta a szeletekre. Ízlés szerinti körettel tálalhatjuk. Nálunk most kukorica, cékla, koktélparadicsom és garlic bagett, azaz fokhagymás-vajas-zöldfűszeres bagett került mellé.



Emi

Kedves Batárnőm búcsúként megajándékozott egy receptdobozzal. Csupa sütirecept, többnyire kavart, vagy pite, piskóta. Van mit szemelgetni belőle. Rengetek kívánnivaló finomság. Elsőnek ezt a kavart sütit választottam, csak annyit változtattam rajta, hogy ananász helyett narancs került rá, mert sehogy sem akarództak elfogyni azok a narancsok a gyümölcsös tálból. Ezenkívül gyümölcslé helyett tejet használtam és féladagot készítettem, mert az egész egy óriási tepsire való volt, nekem meg az nagy falat lett volna...


Hozzávalók:

3 tojás
12,5 dkg cukor
1,3 dl tej
1,25 dl olaj
1 ek vanília aroma
30 dkg liszt
1 kk sütőpor
2 narancs

 

Elkészítés:

A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk. Apránként belekavarjuk a tejet, olajat és vanília aromát. A lisztet elvegyítjük a sütőporral és a tojásos keverékbe dolgozzuk. Sütőpapírral bélelet tepsibe öntjük. A narancsokat megtisztítjuk, cikkekre szedjük és a tészta tetejére rakosgatjuk. 200 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig vagy tűzpróbáig sütjük. Hagyjuk kihűlni majd szeletelés előtt meghintjük porcukorral.

 

Én nagyon szeretem ezeket a kavart sütiket, simán is, de ha még kis gyümölccsel is meg van bolondítva, akkor főként. Csúszott is rendesen. Még az is akadta akit megkínáljak vele, ami nagy öröm, mert kedves párom még egy falatot sem kért belőle. Nem azért mert nem ízlett neki, hisz meg sem kóstolta. Sebaj, másnak ízlett és nekem is:)  Receptdoboz felavatva és lesz még folytatás.


Emi
Azaz tonhalas-kukoricás szendvicskrém.
Szerencsésnem mondhatom magam (több téren is), mert a családnál, ahol dolgozok, szeretnek főzni és finomakat enni. Persze többnyire tipikus angol ételeket. Nekem pedig ez azért jó, mert sokat tanulhatok. Ugyan nem nekem kell főzni, de néha besegítek, vagy ha nem is, mindig megmutatják, hogy mi az és hogyan készül. Ja, és meg is kóstolhatom! Szívom magamba az információt és próbálkozok is lassan lassan. Ilyen ez a tuna sweetcorn is, ami bár eléggé elterjedt én eddig nemhogy nem ettem, de nem is hallottam róla ebben a formában. Rögtön megtetszett, hisz a tonhalat imádjuk.

 


Hozzávalók:
1 tonhal konzerv (apró darabos)
fél doboz kukorica
3 kanál majonéz
só, bors

Elkészítés:
A tonhalat és kukoricát lecsöpögtetjük és a többi hozzávalóval együtt egy tálban összekavarjuk. Kínálhatjuk akár sima szendvicsként, esetleg pirítóssal de akár tésztába kavarva is gyors, finom ennivaló lehet.

 

Annyira gyors, hogy majdnem el is készűl, amíg a pirítós kész. A tésztáról nem is beszélve. Ez is gyakori lesz nálunk hisz mostanában ebéd időben gyakran csak egy gyors szendvics összedobására van időm és jól jön a változatosság még akkor is ha szendvicsről van szó.
Emi
Jó sok idő eltelt ám, ki is estem rendesen a sütés-főzésből 2 hónap alatt. El voltam kényeztetve otthon, alig főztem valamit. Most meg minden új, koránkelés (nekem nagyooon korán:), munka, fáradtság. Azért eszünk, csak  előnybe kerültek a nagyon gyorsan elkészülő és gyakran nem a legegészségesebb ételek. Amelyekről írni nem érdemes még akkor sem ha farkaséhesen az a legfinomabb ebéd a világon... Lassan két hete vagyok újra Angliában, hiányzik az otthon hagyott meleg, de nem rossz azért itt sem. És lassan visszajön a gasztrokedvem is, idő is majdcsak akad rá valahogy. Addig is itt van az első vacsoránk amire kedves párom yumi-yumi-t mondott. A recept egy angol magazinból származik és azt hiszem a szósz gyakran fog a tányérunkon landolni ezután.

 

Hozzávalók: (2 személyre)

2 szelet fehérkaraj
1 alma
2 dl sör
1 dl tejszín
1 dl tejföl
1 kk mustár
1 kk majoránna
kevés olivaolaj

krumplipüré
5,6 brokkoli rózsa

 

Elkészítés:

A hússzeleteket bekenjük olivaolajjal és forró serpenyőben mindkét oldalát 2-2 percig pirítjuk. Ezután áthelyezzük őket egy tepsibe. Az almát felszeleteljük, a magházat eltávolítjuk és a hústól visszamaradt lében addig pároljuk, amíg kicsit megpuhul. (Ha szükséges kevés vizet adhatunk hozzá) Az almát, a lével együtt a húsra kanalazzuk, megszórjuk majoránnával és sózzuk, borsozzuk. 200 fokon 15-20 percig sütjük, amíg a hús megkészül. Tányérra szedjük az almával együtt és alufólia alatt hagyjuk amíg elkészítjük a szószt.
A tepsit, a visszamaradt lével amiben a hús megsült, feltesszük a tűzre, beleöntjük a sört, felforraljuk és 3-4  percig hagyjuk gyöngyözve főni, amíg felére csökken. A tejfölt, tejszínt és a mustárt összekavarjuk és a sörhöz öntjük. )sszeforraljuk, hogy kissé megsűrüsödjön.
Köretnek krumplipürét készítünk. A brokkolit sós vízben megfőzzük, krumplitörővel durvára törjük és beleforgatjuk a pürével. Tányérra tesszük, rá a karajszeletet az almával és leöntjük a szósszal.

Hmm, a fotó ugyan nem mutatja, eléggé színtelenre sikerült, a photoshop meg sajnos nem a kenyerem (még), de az íz... a gyümölcs meg a hús...a brokkoli... és az a mennyei sörös-tejszjnes szósz... hmmm... meg kell kóstolni. De meg ám!